Irodalmi Szemle, 1972
1972/7 - FIGYELŐ - Csáky Károly - Bodnár Gyula: A novellaelemzés új módszerei (Akadémia Kiadó, Budapest 1971)
csoportot vagy irányzatot stb. veszünk figyelembe. És természetesen más a szegmentum- szekvencia a „pesszimista“ ill. az „optimista“ novellában, de a szegmentumszekvencia- típusok alapján könnyen besorolható egy-egy novella ebbe vagy abba a típusba. Itt tartjuk fontosnak megjegyezni, hogy Voigt szerint az írói deseripció (D) és a reflexív megjegyzések (R) bármely rész, vagyis szegmentum funkcióját fölvehetik. Az érdekesség kedvéért idézzük Voigt kimutatását arról, hogy milyen az egyes részek aránya Nagy Lajos Január című novellájában: P 52 %, L 36 °/o, T 7 %, A 5 %. Végezetül megjegyezzük, hogy Voigt Vilmos a szegmentumok variabilitását legtöbbször ideológiai, eszmei, világnézeti szempontoknak tulajdonítja. Martinkó András az elbeszélőt és a cselekményt a tér és idő vetületűben vizsgálja. Azt állítja, hogy az írásművészet temp or ál is művészet, vagyis a cselekvés időben történik. Ezen belül beszélhetünk a mű, konkrét esetben a novella ritmusmozgásáról. „A ritmus mint minden műben, a novellában is stílusdetermináló tényező. A prózaritmus azonban eltérést mutat a Ura ritmusától. Összetevői a különféle terjedelmű és időtartamú szavak, szintagmák és a mondatok aránya.“ Vizsgálja az epikum mozgását és arányát is. Szerinte fontos ritmusképző a műbeli jelen, a múlt és a jövő közti váltás. Ezt mutatja ki Krúdy novellájában. Ebben a fejezetben találkozunk még Szávay István, Bécsy Tamás, Návai Anikó, Baránszky-Jób László, Tamás Attila, Kiss Endre, Kászonyi Ágota munkáival is. A szemiotika-szemantika című fejezetben Karol Tomis nevével is találkozunk aki csehszlovák vendégként vett részt a konferencián. Ö a novella jelentésstruktúrájának oldaláról közelíti meg az említett műveket. Azt állítja, hogy az irodalmi műben a mondatot három alapelv határozza meg: 1. a mondat egységes értelmének elve, 2. a jelentés statikussága és dinamikussága közti ingadozás elve. Tomis szerint a novella szemiotikái tartalma a jó és rossz harca. Akárcsak Halász, ő is kitér a cím elemzésére. Megfigyelései alapján kimutatja, hogy a novella egyszavas címe is alkothat szemiotikái egységet (Caligula, Barbárok stb.). Említésre méltó Horváth Özséb felszólalása is, aki a novella filmre-fordításának elméletével foglalkozik. A filmre-fordítás legfontosabb problémája a nyelvi szövegek linearitásának és a film nem lineáris jellegének egyesítése, ill. egyeztetése. „A nyelvi szövegekből blokkokat (bekezdések, mondatok, szavak) emelünk ki a filmre-fordításnál.“ A továbbiakban arról beszél, hogy a film drámai ereje nem a belső tartalom kibontásából, hanem az elbeszélés módjából fakad. Helyesen jegyzi meg, hogy nem minden szöveg alkalmas filmre-fordításra. „Az érzékek kialakítása egyes novellák eseténél a fűmben csak minimálisan lehetséges. A filmkép azonban sokszor gazdagabb lehet ■az irodalminál.“ Kelemen János a prózai alkotások kommunikációelméleti elemzésével foglalkozik, Terestyényi Tamás pedig az irodalmi alkotások szemantikai szövegelemzésének egy lehetséges módszerét vizsgálja. Mérei, Martinkó, Voigt mellett Zsilka Tibor elemzési módszere érdemel különösebb figyelmet. Zsilka a csehszlovákiai magyar stilisztika szinte egyedüli jelentős képviselője. Az említett novellák stilisztikai elemzését statisztikai módszerekkel végezte. Szintén rámutat arra, hogy a XX. század rövidebb prózai műfajai a költészet poetikus jegyeit veszik fel, ugyanis az írói ÉN nagyobb szerepet játszik a MŰ-ben. A novellákban így jelenik meg a feszültség a kontraszt formájában. Az írói ÉN MU-beni felerősödésével magyarázza, hogy a bühleri kifejező funkció az ábrázoló funkcióval szemben fölerősödik. Ez viszont a szöveg változatosságát vonja maga után. „A szöveg változatosságát a rövid és hosszú mondatok kombinálásával éri el az író“. A mondatok szótagokból, szavakból, szintagmákból stb. tevődnek össze. Ezek száma, egymáshoz való viszonya, aránya, szóródása Zsilka vizsgálatának a tárgya. így jut el a próza ritmusosságának a felismeréséhez. E ritmusosság legszembetűnőbb megjelenését Móricznál fedezi fel, mert az „ő novellájában található a legtöbb rövid szó (1, 2 és 3 szótagú), melyek a szöveg ritmikai impulzusának kialakításában roppant nagy szerepet játszanak“. Az 1, 2, 3... n szótagból álló szavak megterheltségét százalékban a következő táblázat mutatja: 665
