Irodalmi Szemle, 1972
1972/7 - Fried István: Gál István köszöntése
Fried István Gál István köszöntése — egy monográfia tervrajza — 1912. szeptember 29-én született, Bonyhádon, Gál István. Az életrajzírót már a következő mondat megfogalmazásakor zavar fogja el. Mit mondhat a továbbiakban érdekeset, fontosat az életről; mennyiben tarthat meghatározónak iskolákat? Amikor angol szakra beiratkozott a budapesti bölcsészkarra, már bejárta Erdélyt, ismerte Szántó Györgyöt, Molter Károlyt, Ligeti Ernőt, Tamási Áront; végzőiéiben voltak, amikor Bóka László szüleinek lakásán Sziklay Lászlóval, Sárkány Oszkárral, Kardos Tiborral, Hadrovics Lászlóval együtt tervezték, szerkesztették az Apollót; gyermekitjúként került szoros barátságba Anton Strakával, aki viszont Prágában kalauzolta, ahol előadást tartott a prágai rádióban. Közben barátság ,a Sarlósokkal, máig tartó kollegiális szövetség Dobossy Lászlóval. Járt Túrócszentmártonban a Matica slovenskánál, ahonnan könyvekkel megrakodva tért haza; munkatársa lett az Erdélyi Helikonnak, a prágai Űj Szellemnek [Szabó Lőrinccel, Tamási Áronnal, Szerb Antallal csinált riportokat, József Attilát közvetítette oda). Mindez nem életrajz. Több. Életmű! Tehát az életmű felől kell megközelítenünk a Gál-problémát. Mert e sorok írója csodálkozva és tisztelettel tekint a könyvespolcokat betöltő Gál-művekre, tanulmányokra,, adatközlésekre. Talán az írások témája útba igazít. Gál István a középkor és reneszánsz angol—magyar kapcsolataitól Tótfalusi Miklós angol kapcsolatain keresztül Széchenyi és a szláv népek, Dickens és a magyarok viszonyáig szinte minden korszakról tud valami fontosat, valami lényegeset mondani. Revelációként hatott például Gibbonnak, a nagy felvilágosult angol történésznek finn—ugor érdeklődéséről írott tanulmánya. Ámulva olvastam Keats, a nagy angol romantikus költő magyar tárgyú drámájáról szerzett dolgozatot; de a Kossuth-emigráció angliai visszhangjának felderítésében is övé az egyik vezetőszerep. A modern magyar irodalomból Babits Mihály izgatja a leginkább; Babits Mihály angol fordításairól szóló disszertációja alapmunkává lett, emellett a kései Babitsról, a 30-as évek humanistájáról is van mondanivalója. Angol—magyar kapcsolatok'? Erre egyetemista korában irányíthatták figyelmét. Szű- kebb baráti körének néhány tagja, Szerb Ántal és Halász Gábor jó szövetségese lehetett ebben a nem kis munkában. Amúgy figyelmeztetőnek sem volt ez éppen rossz a gleichschaltolásra készülő, „németmaszlag“-ot árasztó, fasizálódó hivatalos magyar tudománnyal szemben a 30-as években! De páratlan érdeklődése a szomszéd népek iránt? Az első pillanattól fogva ott látjuk Straka és >a román kultúrattasé, Balta Mózes társaságában, a sarlós fiatalok mellett. Prágában Smreket keresi föl. Ezek talán külsőségek! És az Apolló? Melyben illúziókkal telten, mégis egyértelműen a tudományos Kelet-Európa-kutatás mellett állt ki, tért biztosított az elfogultságtól mentes szlovák, horvát, román tárgyú kutatásoknak! Melyben felrajzolta a virtuális Közép-Európa térképét! Melyben Thomas Mann humanista credoját segítségül kérve, a megbékélés perspektíváját ragyogtatta föl! Mely először a magyar tudományosság történetében — nem a , nemzetiségi“ kérdésre szűkíti le a magyar és a szomszédos népek „viszonyát“, hanem kapcsolattörténeti és összehasonlító fogalmakkal dolgozik! Mely — írjuk le! — tétován, botladozva a helyes utat jelöli a kutatás számára. Hiszen a magyar tudomány már érintette nemegyszer a szomszédos népekkel való kapcsolat kérdését. De a nemzetiségi kérdést csak elfogultan, mintegy a kultúrfölény gondolatától áthatva tárgyalta. Steier Lajos szlovák, Miskolczy Gyula horvát és Thim József szerb tárgyú kiadványai anyagukban értékesek, de az elébük csatolt tanulmány szinte meghamisítja a dokumentumokat, elferdíti, másképp magyarázza, nemegyszer az irredenta prekoncepciónak veti alá az anyagból összeálló képet. A későbbiekben 640
