Irodalmi Szemle, 1972
1972/7 - Révész Bertalan: Czuczor Gergely emlékezete
képp leleplezi — a királlyal való nyílt szembeszállásig, a forradalmi leszámolásig; itt már másképpen nem is nevezi, csak zsarnoknak! — Egyik életrajzírója a múlt század végén (Zoltvány írén] mindenáron arra törekedett, hogy bebizonyítsa: a Riadó afféle pillanatnyi megingás, a forradalmi árral való öntudatlan sodródás műve — nem pedig a fokozatosan radikalizálódó jobbágyivadék tudatos hitvallása. Ugyanúgy tévedett egy másik monográfusa, Kolta! Virgil is, amikor a versről szólva azt írja, hogy költőnk „nem a királyság, hanem csak a zsarnokság ellen kel ki indulatos kifejezéseivel“. A Riadó ban Czuczor igenis félreérthetetlenül a „királyi-fejedelmi“ zsarnokságot ostorozza, s ezt a legteljesebben bizonyítják az alábbi sorok: a „kifent acél... / . .. fü- rössze vérbe a zsarnokfaj bíborát.“ Nem kell zsarnok király!... Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk, Mi sárgafekete leikébe tört vérünk. Tiporva szent jogunk, szent harccal ójuk azt, Pusztítsa fegyverünk a fejedelmi gazt, A zsarnokok torán népek vigadjanak, A nép csak úgy szabad, ha ők lebuktanak. Nos, a költő állásfoglalása minden kétséget kizáróan egyértelmű: „drága -vérei“, a nép mellé áll minden zsarnokkal és mindennemű zsarnoksággal szemben! Czuczor a Riadó után már kevés verset írt, de azok mindmáig nagyszerű dokumentumai a hazaszeretetnek, a szabadság- és függetlenségvágynak. A reformkor lírikusai közül — természetesen Petőfit kivéve — a legtöbb és legsikerültebb népies verset Czuczor életműve tartalmazza. Minden elődjénél jelentékenyebb művelője a népdalköltésnek, valamint a korábbi évtizedekben megindult népdalgyűjtési kultusznak, mozgalomnak. — Dalai között vannak valóban sikerült, dalmotívumokban és népiességükben egyaránt hiteles lírai darabok; többségükből azonban hiányzik az élményszerűség, a líraiság, sőt olykor egyenesen sablonosak, intonálásukat gyakran hamissá teszik a szentimentális, finomkodó fordulatok. E fogyatékosságok mellett azonban szólnunk kell úttörő kezdeményezéseiről is: — az ő versei honosították meg a műköltészetben a juhász, a csikós, a bojtár, a betyár, a csaplárosné alakjait, — az alföldi motívumokat, mint pl. tanya, csárda, gémeskút, — a tárgyak elnevezéseit, pl. pörge kalap, szűr, suba, patyolating; — szerepe volt abban, hogy a nemzeti műköltői ízlés közkincsévé váltak a népdal belső formái: a természeti képpel való kezdés, a párhuzam, a szimbólum, az ismétlés, a gondolatritmus különböző típusai, az alliteráció ...; — nagy érdeme a magyaros versforma (nemzeti versidom] népszerűsítése, melyet a maga korában egyedülálló tisztasággal valósított meg. Népies verseinek másik csoportját elbeszélő költeményei, zsáner- és életképei alkotják; ezek semmivel sem maradnak el dalai mögött, sőt némelyikük azoknál jobb, eredetibb. Czuczor kitűnően ismerte a nép életét, jellemző alakjait, erkölcsét, nyelvét, s népies életképeiben mindezt művészileg is érvényesíteni tudta. Legismertebbek az A falusi kis leány Pesten és a Cifra Laci; mindkettő a népi humor és a népnyelv kiváló ismeretéről tanúskodik. Jellemző vonása még népies elbeszélő költészetének, hogy benne a népiesség gyakran demokratikus szemlélettel ötvöződik. Czuczor életműve: epikája és lírája, népdalai és népies elbeszélő költeményei, zsáner- és életképei fontos összekötő láncszemet alkotnak Kisfaludy Károly zsánerdalai és Petőfi nép-nemzeti költészete, valamint Vörösmarty és Arany -epikája között. Az Aurora, illetve az Athenaeum nagy nemzedékéből Czuczor haladt legkövetkezetesebben a forradalom felé, s ő tartott ki mellette mindvégig „rendületlenül“; kortársai közül ő az egyetlen, aki eljut Petőfiig. Végül mintegy az eddig mondottak befejezéseként, hadd idézzem a kortárs szovjet- orosz író, Oleg Szmirnov számunkra is megszívlelendő szavait: „Az igazi irodalom 638
