Irodalmi Szemle, 1972

1972/6 - HAGYOMÁNY - Somogyi Mátyás: Emberek voltak az embertelenségben

ségként kezelnünk, ott is vannak becsületes emberek, akik jószándékukat már nem- egyszer bebizonyították. Helyesnek tartom a közös antifasiszta hagyományok feleleve­nítését, mert tény, hogy a hitleristák által nyugatra kény szerit ett, nem német hadsere­gek közül egyedül a magyar egységektől kaptunk segítséget! A Šumava II. egykori (törzsparancsnoka az 1945-ös fegyverbarátság egy eddig isme­retlen esetét is fölemlítette. — Netolicében (délnyugat-csehországi kisváros) is volt egy magyar zászlóalj, pa­rancsnokukat Veresnek (Vörös?) hívták. Sokat beszélgettem vele. Kértem, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy megakadályozzák a fasiszta alakulatok menekü­lését .A magyar tiszt elmondta, hogy amióta a keleti frontról megkezdték a vissza­vonulást, s ahhoz az alakulathoz került, amely 1945 telén morva és cseh földre érke­zett, sokat gondolkodott ezen a kérdésen. Tény, hogy a netolicei magyar zászlóalj hatékony segítséget nyújtott a Šumava II. harcaiban! A magyar alakulatokban többen jól beszéltek szlovákul, Csallóközből, illetve a Horthy által megszállt területekről szár­maztak. Néhányon közülük a háború után visszatértek, itt alapítottak családot és itt dolgoznak, például V odňanyban is. Tudtuk, hogy nem minden magyar egység szánta el magát az aktív antifasiszta harcra. Éppen ezért becsüljük nagyra azokat, akik éle­tük kockáztatásával is mellettünk fogtak fegyvert a gyűlölt nácizmussal szemben. Eze­ket a valóban pozitív emlékeket kötelességünk ápolni, le kell vonnunk belőlük a ta­nulságot. Itt az ideje, hogy a letűnt korszakok hibáit végleg kiiktassuk népeink kap­csolatából. Týnben és Kolodéjébem több alkalom nyílt arra, hogy a hivatalos küldöttségek és a városi, illetve községi vezetők a nyilvánosság előtt értékeljék az 1945-ös fegyver­barátság jelentőségét. Érdemes az elhangzott beszédek egy-egy gondolatát idéznünk: František Ohmela, a týni városi nemzeti bizottság elnöke a főtéri nagygyűlésen mondta: „... Az emlékezetes 1945-ös események ünneplése annál is felemelőbb, hogy a felszabadító szovjet hadsereg képviselőivel együtt köszönthetjük városunkban a ma­gyar néphadsereg és a magyar partizánok képviselőit, akik a háború befejező szaka­szában részt vettek közös harcunkban. Így a Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és Csehszlovákia népeinek barátsága kis városunkban ismét kifejezésre jut." Vince József magyar nagykövetnek a týni téren elmondott beszédéből idézünk: „.. .Nehéz körülmények között, közös felszabadítónk, a Szovjetunió dicső hadseregé­nek nagyszerű győzelmeitől lelkesítve és segítve, Magyarországon is erőre kapott az ellenállás a fasizmus, a háború ellen. Így ismeretes, hogy részt vettek magyar anti­fasiszták a szlovák nemzeti felkelésben is. Ennek a magyar kommunisták által veze­tett ellenállási mozgalomnak a hatására fordították fegyvereiket a fasiszta banditák ellen magyar katonák az Önök városának környékén, kötöttek fegyverbarátságot és harcoltak csehszlovák hazafiak oldalán. Ennek az eseménynek az emlékét ápolni és az utánunk fövő generációk számára megőrizni nagyszerű, és egyben megindító cse­lekedet az Önök részéről — és szívből jövő köszönetét mondok érte.“ Lados Andor ezredes, a Magyar Népköztársaság prágai katonai attaséja a týni utca­elnevezési aktuson mondta: „... Csak a legnagyobb tisztelettel szólhatunk a týni bátor antifasiszta ellenállókról, az akkori forradalmi nemzeti bizottság tevékenységéről — és egyben örömünket is kifejezzük afölött, hogy harcukat a magyar nép fiai is támogat­ták ... Több mint 27 év telt el azóta, hogy ebben a városban közös cél érdekében cse­hek és magyarok fogtak össze... Ez az utca Týn városában a megbonthatatlan test­véri barátságot jelképezi. A 27 évvel ezelőtt vérrel megpecsételt barátság a jövőben is nemzeteink örök barátságának lesz a szimbóluma!“ Josef Palma, a kolodéjei helyi nemzeti bizottság elnöke a síremlék leleplezésénél: „... Egybegyűltünk, hogy 27 év múltán ismét megemlékezzünk a községünkben, 1945 májusának forradalmi napjaiban lejátszódott tragikus eseményekről, arról a két fiatal magyar katonáról, akiket a fasiszták azért kínoztak meg és végeztek ki, mert ne­künk fegyvereket adtak. Emlékezünk egyben azokra a magyar egységekre is, amelyek abban az időben a szomszédos falvakban és Týn nad Vltavouban állomásoztak, ame­lyek fegyverrel támogatták harcunkat a fasiszta megszállók ellen. Községünk lakosai már akkor kifejezték köszönetüket ezért a segítségért, s a két kivégzett hősnek mél­tó temetést rendeztek. Már akkor kialakult népünk és a magyar nép közötti barátság,

Next

/
Oldalképek
Tartalom