Irodalmi Szemle, 1972

1972/6 - Popovič, Anton: Az irodalmi kommunikáció modellje és a fordítás

értelmi elmozdulásokat Idézhet elő, amelyek az egész művet átvethetik a íilozofikus önreflexív irodalom területéről (a humanizmus serkentése a szex segítségével) a pornográfia határterületére. A fordító előtt tehát két lehetőség áll: „veszélyeztetheti“ a művet, de „segíthet“ is neki. Miller szlovák fordítója felmérte a befogadó részéről érkező sajátos szemantikai utasításokat, és a nyelvi eszközök olyan elmozdulása mellett döntött, amely kompromisszummal oldotta meig az eredetű értelmi jellege és a befogadó elvárása között levő feszültséget, természetesen a szövegelőzmény változatlanságának megőrzése mellett. A szexuális szimbólumok és aktusok megnevezéseit az angol befogadó nem érzi annyira expresszívnek, mint a szlovák olvasó. Az expresszív egységekkel való közvetlen fordítás elutasító kommunikációs magatartást váltott volna ki, azért a fordítónak más kifejezési skálát keillett választania, hogy a befogadó szempontjából egyenértékűséget érjen el. Olyan emocionális eszközöket hív segítségül, mint pl. a kicsinyítés és az eufémia. Pl. a „škáročka“ kicsinyített alakot használja az angol „the cunt“ (vagina) kifejezés helyett. A „to fuck, lucking“ (súložiť) kifejezést, amely a szlovák kontextusban obszcén lenne, a „drhnúť“ finomított durva kifejezéssel cseréli fel. A fordítás nyelve eltolódik az expresszivitás irányától.

A fordítónak a virtuális címzettől való függése, bizonyos készségek, nyelvi szokások respektálásában nyilvánul meg. Ez olyan függési viszony, amely bizonyos, a társadalmi tudat által körülhatárolt nyelvi konvenciók állandósult formáival van kapcsolatban. „Hogyha a fordító eltér a hagyományos megoldástól — említi Levy —, akkor vagy az olvasó ellenállásába ütközik, vagy félrevezeti öt. Ha az új megoldás lényegesen jobb, akkor természetesen használata is jogos."6 A fordító meg is győzheti vele az olvasóját az eljárás újszerűségéről és helyességéről (akárcsak az eredeti szerző), noha így kisebb az esélye. A fordító mindenképpen nehézségekbe ütközik, amikor át akarja törni az állandósult olvasói szokások gátját. A befogadónál ugyanis létezik a fordítói megoldások egy sajátos elraktározási neme, amely kapcsolódik a korszak irodalmi tudatához, az olvasó tapasztalaihoz, az adott korszak nyelvhasználatához (a tágabb értelemben vett irodalmi normához). A fordító nyelvi matricák, sémák és klisék formájában kialakítja belőlük a megoldási lehetőségek bizonyos tartalékát. Fokozatosan kidolgozza ezeket — saját kora irodalmi normájával összhangban —, és így felépíti saját poétikáját.

Hogy az olvasó szempontja milyen mértékben játszhat bele a fordítói fogások megválasztásába, szemléletesen mutatja az irodalmi művek címének poétikája. A könyveim lefordításában történő elmozdulás már önmagában is tartalmaz olyan szemantikai és stilisztikai instrukciókat a befogadó részére, amilyenekre a szöveg realizálódása során számíthat. A címek átültetésében levő eltéréseket motiválhatják a fordító nyelvi hajlamai, a könyvpiac kívánalmai (az olvasó vagy a néző megnyerése a könyvek, filmek címének lefordításával), végül a fordító eszmei álláspontja (politikai retusálás). A fordítások olvasói nagyon érzékenyen reagálnak az irodalmi művek állandósult címeire. „Így pl. O. Fischer szerencsésen keresztelte át Goethe Wahlverwandschaften művének címét csehben a korábbi Výberové príbuznosti helyett Volbou spríznéní címre. Más esetekben viszont a túlzott és gyakori változtatás teljesen megingatja néhány könyveim átültetésében a fordítói hagyományt. Pl. Thackeray Vanity Fair-je ismeretes Trh márnosti, Tržište života és farmark života cím alatt, de ezek közül egyik sem vált véglegesen elfogadottá.“1

A kalandirodalom és a szórakoztató filmek fordítói kerülnek mindenkor legjobban a piac kívánságainak hatása alá. A mű címében itt már megvan a meggyőzés mozzanata és hirdetményes jellege. J. P. Dőld Mihajlik Csornije ricari című kalandregényének címe (az utóbbi évek legolvasottabb regénye nálunk) Ružena Jamrichová fordításában Bárón sa vracia. Különösen a fiatal olvasók számára készült műfordításokban helyeznek erre az eljárásra nagy gondot. J. Sz. Szemjonov Pri iszpolnyenyii szlu- zsebnih obvjazanosztyej című regényének szlovák címe Vlasta Baštová átültetésében: Zachráňte stanicu 9. A címfordításokat igen gyakran legelsősorban nevelési és propa- gandisztikus szempontok vezérlik. Pl. Makarenko Pedagogicseszkije poemi című művének szlovák neve Magda Takáčová tolmácsolásában: Budú z nich ľudia, a cseh for6 J. Levý, Uméní prekladu, Praha, Čs. spisovatel 1963. 107. 1.

1 uo. 108. 1.