Irodalmi Szemle, 1972
1972/5 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Soós Katalin: Burgenland az európai politikában
tifasiszta népfrontpolitika népszerűsítése volt. Első száma 1936. március 3-án, az utolsó pedig a CSKP betiltásával egyádő- ben, 1938. október 13-án jelent meg. A csehszlovákiai magyar kommunista sajtónak már voltak hagyományai, s itt a Kassai Munkás (később Munkás}, a Berta Lajos-féle Oj Szó, a Fábry Zoltán szerkesztette az Ot emelendők iki. Valamennyi lap anyagi gondokkal küzdött, s a Munkás 1937 június elején végleg meg is szűnt. Hasonló problémái a Magyar Napnak is voltak, tiszteletdíjat alig ltudott fizetni, ezért egyes munkatársai más lapokba is írtak. A Prágai Magyar Hírlap valóban ikapott Magyarországról szubvenciót, a Magyar Újságot viszont a csehszlovák kormány finanszírozta, így ezek jobban is tudták munkatársaikat honorálni. (Csak kiegészítésül említem meg, hogy a szabadkőműves Arkauer István is kapott az 1936-ban megszűnt Híradó számára budapesti szubvenciót. Az egyesült ellenzéki magyar pártok elsősorban a Híradó pótlására és csak másodsorban a Magyar Nap ellensúlyozására adták ki az Oj Híreket.) A Magyar Nap szerkesztői és munkatársai közül kiemelendők Moskovics Kálmán (a lapot Kálmán Miklós néven szerkesztette), Steiner Gábor, Lőrincz Gyula, Fábry Zoltán, Forbáth Imre, Barta Lajos és Ilku Pál. Vass László tényleg otthagyta a Magyar Napot, de elvi okokból, bár nem evezett át szélsőjobb- oldali vizekre, mint Bodnár István, a Pozsonyi éjszakák című kulcsregény szerzője. Miivel a szerző nem említi, meg kell említenünk, hogy a nyilas rendszer után Vass László az Oj Magyarország című hetilap munkatársa volt. A szerző külön fejezetben jellemzi a Magyar Nap politikai tevékenységét, további fejezet foglalkozik a lapnak a csehszlovákiai magyar irodalomban betöltött szerepével, külön ír a magyarországi szellemi élet népfronttörekvései- vel kapcsolatos állásfoglalásról, végül a Magyar Nap és a romániai magyar irodalmi egységfronttörekvések című fejezettel zárja ile könyvéit. Hatalmas és részletes jegyzetapparátusa és fénykép- mellékletei külön figyelmet érdemelnek. A Magyar Nap közölte magyarországi és romániai magyar írók munkáit is. Magyarországi szerzőktől származó írásai átvételek, egyedül Veres Péter írt közvetlenül a lap számára, amikor meg nem valósult csehszlovákiai útjára készülődött. Legállandóbb erdélyi munkatársai Balogh Edgár és Méliusz József. A lap szerkesztősége állandóan napirenden tartotta a Márciusi Front eseményeit és íróinak sorsát (Féja Géza és Kovács Imre könyveinek elkobzása kapcsán is.) Helyesen írja a szerző, hogy a (népfrontpolitika legnagyobb ellenfele (nyilvánvalóan a kormánypártok közül) az agrárpárt volt. Ez közismert dolog, nem is kíván dakumentáris alátámasztást. De hát kik voltak azok a jobboldali magyar politikusok, akik Milan Hodžát mint Ächim András tanítómesterét népszerűsítették? (49. oldalon.) Ezzel újat mond, ezért a jegyzetekben meg kell őket ne- evzni, a forrás megjelölésével. A Csehszlovák Kommunista Pártnak nem 30 képviselője és 45 szenátora volt a csehszlovák nemzetgyűlésben, hanem fordítva: 45 képviselője és 30 szenátora. (A képviselőháznak 300, a szenátusnak 150 tagja volt.) A szerző lekicsinyli a szociáldemokrata párt magyar tagozatának tömegbázisát, mert például elkerülte a figyelmét, hogy Komáromban a párt igen erős volt, különben -nem lett volna polgármester a szociáldemokrata Csizmadia. Megfelel viszont a valóságnak, hogy a szociáldemokrácia kettészakadása idején a magyar tagak nagyobb része a kommunistákhoz ment át. Varga Rózsa könyve jó adalék a csehszlovákiai magyar újságírás történetéhez. Mint ennek a témának szakértőjét arra bíztatjuk, hogy további kutatásait is ebben a témakörben folytassa (PMH, Magyar Ojság], sőt terjessze ki érdeklődését az ausztriai magyar emigráns sajtóra is (Bécsi Magyar Ojság, jövő stb.), amelyről még nem jelent meg monográfia. Fogarassy László Soós Katalin: Burgenland az európai politikában (Akadémiai Kiadó, Budapest 1971, 193 1.) Az Irodalmi Szemle 3. számában szóvá tettük a magyar tudományos könyvkiadásnak azt a hiányosságát, hogy nem jelentetett meg a burgenlandi kérdésre vonatkozó monográfiákat. Ezt az adós
