Irodalmi Szemle, 1972
1972/5 - FIGYELŐ - Zsilka Tibor: Kmeczkó Mihály: Mozdulatok
ben. A katasztrófa megsejtése még nagyobb higgadtságra és koncentrációra ösztönzi a költőt. A mindennapok apró-cseprő dolgaiban is a harmóniát keresi, nem az ellentéteket. A félelem nélküli élet titkait kutatja; így jut el a legősibb harmóniához — a szerelemhez (nemiséghez). Kmeczkó verseiben a szerelem és a szeretet ikertestvérek. A kedves személye nemegyszer az univerzummal azonos. Eszmei szempontból világos, logikus és töretlen a kötet mondanivalója. A versek mentesek a filozófiai túlkapásoktól és frázisoktól. A költő gondolkodásmódjához a természetfilozófia áll legközelebb, de kimutatható rajta a XX. század nagy fizikai és biokémiai felfedezéseinek filozófiai hatása; mindenekelőtt Einstein relativitás-és Selye sztressz-elmélete. Tipikus példának a Hajnal, valamint a jajkiáltás a hajnál c. verseket említhetjük. De más költeményekben is felfedezhető Kmeczkó természettudományos gondolkodási rendszere. Verseinek valószínűleg ez kölcsönzi a higgadt, tárgyilagos alaptónust. A Kmeczkó- versek mentesek mindenfajta pátosztól és messianizmustól; inkább az érvek harcának képi vetületei. E harcban azonban nem annyira az indulat, inkább a fegyelem és a józanság dominál. Valószínűleg ennek tulajdonítható, hogy Kmeczkó nem kedveli a hosszú verseket. Legjobban sikerült alkotásai tömörségükkel hatnak. A tömörítést merész és szokatlan képzettársításokkal, ia képszerűsiéggel, gyakran szimbólumokkal, szimbólumrendszerrel éri el. Jellemző példa erre az Évszakaim c. költemény, amelyben a grafikai eszközök is fontos szerephez Jutnak, s kidomborítják a költő mondanivalóját. Még pontosabban — a tematikai kontrasztot. A két évszak szembeállítását (tavasz — ősz) a grafikai eszközök felerősítik a kifejezés szintjén, ámbár a szöveg önmagában is kontrasztra épül. íme: TAVASZ ŐSZ rabok a ják léggömb a föld gyökerük lánc esőköteleken tartja súlyos vasgolyó súlyos kosarát rajta a föld az eget A tematikai kontrasztot a költeményben elsősorban a „súlyos vasgolyó a föld“ és a „léggömb a föld“ oppozíció hordozza. Kmeczkó versei akkor szuggesztlvek, ha a képzettársítások eredeti szimbólumrendszer építőelemeivé válnak, amit a fentebb említett vers is példáz. A képi telítettség nagyban elősegíti a szimbólumrendszerek következetes kiépítését. Egyfajta szürrealista látásmód is jellemző Kmeczkó verseire. Ennek eredményei a meglepő, szokatlan képzettársítások: az Évszakaim c. versben ilyen a fordított „sorrend“ — a föld éppen tavasszal súlyos vasgolyó, ősszel meg léggömb. Módszerben, verstechnikában sokat tanult Kmeczkó a világirodalom modern és modernista stílusánamlataiból, programjukat azonban — szerencséjére — nem tette magáévá. A magyar irodalomból főként Kassák Lajos hatása érződik költészetén. De a klasszikusok hagyatékából is mindent átvett, amire szüksége volt. Kötetében — kísérletként — találhatók időmértékes, nyugat-európai és hangsúlyos-rímes versek egyaránt. A Csorba tükör c. költemény például szabályos hexameter: EGYSZER HÜSRE UTALT A DIREKTOR MERT IGAZAD VOLT s egyszer megcsalt a feleséged borba keverted tétova lázad mert az agyad műszer finoman mért foszlott tisztult minden bárhova bármire néztél nem sikkadt el a lényeg pőrén állt elibéd majd vízként folyt el a talpad alatt s te borba keverted BORBA KEVERTED BORBA KEVERTED BORBA KEVERTED
