Irodalmi Szemle, 1972

1972/5 - Gyímesi György: Medvevadászaton a Visó völgyében

Alattunk a fejszét még nem ismerő ritkítatlan növendék tölgyes barna leple nem­csak azt a hegyoldalt borítja, amelyre ••felkapaszkodtunk, hanem szélesen terül el a túl­só, alacsonyabb gerincen is, talán még azon túl is. Amennyire csak lehet, kihúzódtam a sziklaorom szélére. Gyurka vagy tíz méterre tőlem balra helyezkedett el, azt a terepet figyelve, ahova én már nem láthattam le. Jóska mögöttem helyezkedett el, türelmetlenségében csendesen izegve-mozagva. Csak sokára érhert ide a hajtás, van még idő bőven, de figyelmem lankadatlan. Sem­miért sem volna szabad elszalasztani a soha meg nem Ismétlődő ritka alkalmat! Ettől a hajtástól a környék jó ismerői nagyon sokat várnak. Elválásunk előtt váltig biztatgattak, hogy itt feltétlenül lesz medve, mindig ebben a sűrűben szoktak éjszakai portyájuk után lefeküdni. Hittem is nekik, meg nem is. De végül mégiscsak felülkerekedett bennem a pesz- szimizmus, amelynek sugallatára úgy határoztam, inkább nem hiszek a szerencsében, így egy esetleges sikertelen hajtás a legkisebb csalódást sem okozhatja — Sziklatrónusomról sorra fölfedeztem a tőlem jobbranbalra, egymástól mintegy kétszáz méterre hátrahagyott „terelőket“. Bár mindnyájan fel vannak fegyverezve, a medvére nem lőhetnek. Feladatuk csupán az, hogy az esetleg feléjük közeledő medvét hangos szóval, ártalmatlan durrogással visszatessékeljék a hajtásba, csak a vészt hozó három­szög csücskén sejtetve zavartalan, igazában kétesnél is kétségesebb kimenetelű me­nekülésit. Még bele sem kóstoltam, de már rájöttem a medvehajtás minden ízére, izgalmára. Ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mindamellett nem is igen olcsó magaslesről tör­ténő kivégzése az odaszoktatott, „beetetett“ medvének, mint az minálunk szokás. Mikor az elejtett medve mögül elő,mosolygó „felgallyazott“ kalapú külföldiek képét látom a hazai folyóiratokban, mindig megelevenedik előttem a gyerekkorban látott disznóölések képe: egy cső kukoricával csalogatták ölő menedéket nyújtó óljából a kö­vérre hízott sertést, hangos cuppogással teremtve étvágyat az ízletes falathoz. Amikor pedig a hájas fej megjelent az ól ajtajában, vadász szomszédunk igondos célzással véget vetett szegény hízónk rövidre szabott életének. „Hőstette“ után még mosolygott is, éppen úgy, mint azok a külföldiek . . . Durva, nagyon durva ez a hasonlat, de mégis: Nem így hizlalják-e cövekhez kötött dögökkel medvéinket? Éppenséggel hogy nem cuppogtatnak neki. Amikor pedig vá­lóra — akarom mondani — dögre szoktak, akkor jöhet a külföldi degeszre tömött erszényével. Hol itt a sport, a vadász becsvágya, szemtől-szembeni kiállása veszélyessé válható ellenfelével? Ilyenből én nem kérek! Nem is kérhetek. Nem tudom kérésemet valutával is alátá­masztani. A hajtok közben felértek az alattunk húzódó alacsonyabb gerincre, onnan hangzik szűnni nem akaró, elmosódó zajongásuk, kiabálásuk. Biztosan magukat bátorítják fejszével felszerelt segítőtársaim. Nem hinném, hogy errefelé annyira süket medvék élnek, hogy nem értenének eleget a lábaik alatt elrop­panó gallyak zajából is. Hirtelen felhangzik a kutyák csaholása. Veszett iramban vesznek űzőbe valami életét mentő vadat. A hangos lárma tőlem jobbra mélyen alattam halad, majd távolodva fokozatosan elhalkul a csendet sértő zsivaj. A hajtás közepén keskeny nyiladék választja ketté a rengeteget. Ezen tűnik fel az egyik hajtó. Lassan, komótosan lépked, és nem ordít. Ez méltóságán aluli lenne, hisz vállán hanyagul átvetett fegyvere himbálódzik léptei taktusában. Már fel is ismertem: az egyik fiatal erdész közeledik zajtalanul. Pedig de jó lett volna, ha ő is ordítozik, vagy helyében az ordítósak egyike közeledne. Ugyanis éppen ekkor óvatoskodott Gyurka a hátam mögé. Váratlan érintésére ijedten, összerezzenve kaptam fel a fejemet. Összecsücsörített szája elé emelt mutatóujjának felkiáltójele csendre intett. Lerí róla, hogy izgatott, és valami fontosat akar közölni. Nem is tévedek. — Gyere, itt van alattunk egy nagy medve! — suttogja izgatottan. A következő pillanatban pár lépésnyire levő megfigyelőhelyén termek, de a med­

Next

/
Oldalképek
Tartalom