Irodalmi Szemle, 1972
1972/5 - Ungvárnémeti Tóth László — Weöres Sándor: Nárcisz vagy a gyilkos önszeretet
Néreüsz. Hathatós leszen, fiam! Válassz magadnak egy leányt, s oszdd meg vele A hív szerelmet, mely nemes kebled süti. Nárcisz. Nem láttam olyan szüzet, a ki érdemes Lett volna hozzám. Néreüsz. Én pedig mutatok neked, S magam leányát, aki hozzád érdemes. Nárcisz. Azt nem reményiem. Néreüsz. Én reményiem. — Jersze bé Iréné lyánykám! Várj fiam, mi szép leány Fog megjelenni! Hamar Iréné, jersze bé! (Iréné jön.) Jere bé leányom, lásd ama szép férfiat, Nárcisz rokonodat, akinek bűvös neve Olyan gyakorta forog barátnőid között. Jere, nézd körül őt, s mondd ki: hogy tetszik neked? Iréné. Ha nem pironság azt szemébe vallanom, S ha parancsolod, megmondom — énnekem nagyon Tetszik. Néreüsz. Te neki most csak csupán külső kecsét Láthatd leányom, mégis oly szépnek leled, S úgy megszeretted — hát na látnád, melly dicsők S szeretetre méltók lelke drága kincsei, Fogadom, hogy őt a halhatatlan Tritonok Elejekbe fognád tenni, mert erkölcsei Nemesek, simultak, szíve nyílt, jámbor, s tüzes Ha szeretni szükség, lelke s esze érett s szabad, Tanácsa higgadt — mondd ki hát, gyónd meg nekem Igazán — szeretnéd őt valaha mint férjedet? Iréné. Én szeretem őtet, ha szeret ő is engemet. Néreüsz. Hallod fiam, mint gyónik a szép kis leány! Ű is szerelmes, ő is ékes és kegyes, Valamint te; neki is józan, éles, bölcs esze, Valamint teneked is. Valid ki hát, gyónd meg nekem, Nárcisz! szeretnéd őt valaha mint társadat? Nárcisz. Láttam sok ékes hölgyeket, szép szüzeket, Még sem találtam senkiben több kellemet; Melyért ha meg kell vallanom, mit érezek: Tisztelem Irénét, hogy talán senkit sem úgy, De örök szerelmem mégsem ígérem neki. Iréné (indulattal). Ha Nárcisz engem csak csupán tisztel s becsül, Becsülöm én is őt, becsülöm s tisztelem, De a kimondtam szeretetet megmásolom. Megmásolom, mert tudd meg azt, gőgös, kevély! Hogy szívem tiszta és szabad még énnekem, Mint a kopáron, avagy a tövisek között Nyílt rózsa, melyen még sem a ledér darázs, Sem semmi méh nem nyalakodott, bár sok darázst, Sok méhet itatott s részegített meg Zephir Ämbrás szagával. Díszemet nem hánytatom; De nem is tukmálom rád magamat, akárki légy. Nárcisz (bánattal). Engedelem, édes szűz, ha megsértettelek, S hidd el, hogy érzem bájodat, szépségedet, Melyért fogadom is, hogy ha élek, csak neked Élek! Néreüsz. Nagyon jól folyt le a pör közietek!
