Irodalmi Szemle, 1972

1972/5 - Farkas István: Májusban szabadultunk

vizsgálatra került sor. Le kellett vetnünk az inget, hadd lássák, hogy sem tétünk, sem tetű okozta sebünk nincsen.

És ekkor egy idős barátunk szó nélkül elkezdett tetvészkedni, mintha legjobb rendjén menne a dolga. Mi majdnem kővé meredtünk. Rákiáltottam:

— Meg ne mozdulj, szerencsétlen, miattad még egy hétig itt maradunk!

De szerencsére ezen is átestünk. Korai ebéd után megindultunk hazafelé, persze gyaloigszerrel. Két szekeret kaptunk a nagyobb málhának, a kísérőknek és az esetleges gyengélkedőknek. Mi, akik néhány kilót ismét felszedtünk magunkra, a szekerek előtt bandukoltunk.

Hosszú gyaloglás, kevés pihenő után 1945. június 15-én Ligetfalun kötöttünk ki, hogy ott utoljára számba vegyenek bennünket.

Június 16-án reggel átkeltünk a hajóhídon, végigmentünk Bratislaván, a Stefánik- utcán, ahol a Repatriációs Hivatal székelt. Bejegyeztek bennünket, mindenki kapott egy cédulát, hova megy, honnan jött, azzal átadtak a Vöröskeresztnek.

Enyhe nyári este volt, amikor nyugovóra tértünk. Otthon voltunk.

Derkovlts Gyula: Kőmalom (1930, Dózsa sorozat változata IV.)