Irodalmi Szemle, 1972
1972/5 - Hamar Kálmán: Adalék az 1919. május 1-1 komáromi felkelés történetéhez
sevikot is. A magyar tanácskormány kimagyarázta magát, hogy ezt az akciót a munkások saját felelősségükre tették."1 A komáromi ispán fölkéri dr. Ivánka tanácsost, hogy fogadja kihallgatáson Jozef Buch csendőrt, aki 22 napig a bolsevikok fogságában volt. Pontos értesüléseket tud adni a túlsó, oldalról. A helyzet elég veszélyes Komáromban — írja a főispán június 6-án. Szükség van a hírszerzésre, és részletes információkat küld a minisztériumba a Vörös Hadsereg katonai és szervezeti helyzetéről.8 Június végén egy újabb jelentésben ismerteti a frontvonalat, s közli, hogy a Vörös Hadsereg nem hátrál Komárom térségéből. A front a Dunától északra eső területen, Izsa, Kurtakeszi, Marcelháza, He. tény, Szt. Péter, Ögyalla előtt áll. A Vörös Hadsereg addig nem vonul vissza, mig a románok nem teljesítik az antant parancsait. A magyarok leásták magukat, s nem vonulnak hátra. A front mögött, .a Dunán keresztül élelmet és állatállományt szállítanak a katonák számára. A lakosság Komárom vidékén békésen viselkedik, írja Lom- bardini csendőrparancsnok Komáromból.9 Több tisztviselő elhagyta helyét a támadás alatt. A főispán jelentése szerint az eltávozottak: Bíró Ödön Kürtről, Hiski László Ebedről, Bodrásy János Perbetéröl. 1919. július 24-én jelenti a főispán, hogy a csehszlovák katonák agyonlőtték Bárdy József jegyzőt, mert parancsot adott ki, hogy fogják össze a legionárusokat. Udvardon a katonák kivégezték Wagner Béla jegyzőt, akit a bolsevikok kommunista utasítások végrehajtására kényszerítettek. A főispán véleménye szerint Wagner kivégzése tévedés volt.10 A komáromi fölkelés leverése után még sokáig nem állt helyre a nyugalom a városban. A terror és az egyéb népellenes intézkedések ideje következett. A főispán is veszélyesnek tartja a tömeges letartóztatásokat, azért azt javasolja, hogy bocsássák szabadon Marketein Miklóst, Póla Andrást és Wieder Ferencet, akiket a komáromi francia parancsnok elfogatott és internált. Marketein Pozsonyban van, a többieket Terezínbe internáltak. Az internáltak a véletlen áldozatai voltak, valaki rosszhiszeműen följelentette őket a francia parancsnokságon. Július 11-én elrendelik szabadon bocsátásukat.11 Fried Jenő komáromi lakost, tűzifa- és szónkereskedőt túszként a komáromi várba zárták. Június 19-én kérelemmel fordul dr. Ivánkához, hogy bocsássák szabadon. Kérvénye a forradalomtól félő komáromi „józan polgárság“ állásfoglalását tükrözi vissza. Fried az Erzsébet-szigeten tartózkodott a komáromi harcok alatt, s nem érti, mire biztosíték az ő személye egy 20 ezer lakosú városban. „Józan polgárság soha semmi rendellenes dolgot nem fog [tenni] és a csőcselékért, annak netaláni zavargásáért én feleljek!... ezekkel én soha egy percig semmi érintkezést fenn nem tartottam.“12 A komáromi hatóságok lépéseket tettek a Vörös Hadsereg fogságába került embereik kiszabadítására. Dr. Ivánka tanácsos Mittehauser tábornok közbenjárását kéri a Vörös Hadsereg főparancsnokságán Riecky városi jegyző ügyében, akit a kommunisták visszavonulásuk alkalmával elhurcoltak és Kőbányára internálták. Amikor a magyar Vörös Hadsereg július első napjaiban visszavonult a demarkációs vonal mögé, a komáromi ispán különjelentésben ismertette a megye helyzetét és az eseményeket. Ellenőrizte a megszállott terület viszonyait, és nem várt jó eredményeket talált a Vörös Hadsereg visszavonulása után. Az utak rendben maradtak. A harc- vonalak többnyire a folyók medre mentén voltak. A szántóterület nem pusztult el jelentősebben, a Vörös Hadsereg támadása nem tett nagyobb károkat a határban. A katonaság az utakon vonult fel. Hasonló a helyzet az épületek körül is, jelentősebb károk nem voltak a megye területén. Az állatállományt, különösen a lovakat, a katonaság elszállította, de nem annyit, amennyit az ispán elképzelt. A vöröskatonák fehér pénzért vásároltak a falvakban, amely most értéktelen. Itt a károk jelentéktelenek. Bátorkeszin a Schlesinger-birtokon maradt 600 ezer korona. A támadás idején a Vörös Hadsereggel bevonultak az agitátorok is, akik megkezdték a lakosság megszervezését. 7 Uo. 8 ŠSU A: 3166/1919 adm. 9 ŠSU.A: 3717/1919 adm. 10 ŠSUA: 2209/1919 adm. 11 ŠSUA: 3882/1919 adm. 11 ŠSUA: 3458/1919 adm.
