Irodalmi Szemle, 1972

1972/1 - Zýka, Jaroslav: A vándor

szembefordított bambuszszék mellett, melyen egy férfialak nyugodott. A lámpa körül néhány moszkitó keringett.

— Mi van veled? — kérdezte Mike Farell nyugtalanul, s közelebb lépett. — A klubban nem jelentkezel, a telefont nem veszed föl.

— Ö, te vagy az, Mike — mondta a fekvő férfi, miután sikerült felismernie a félhomályban álló látogatót. — Fogj egy széket, s ülj le. S hozz egy poharat is. Whiskyt vagy gint parancsolsz?

Mike Farell leült, whiskyt öntött magának, és szódát töltött hozzá. Az erkély sarkában hányódó üres üvegekre mutatott.

— Ezt mind magad fogyasztottad el? — kérdezte szárazon, s ivott. — Most pedig mondd el végre, tulajdonképpen mi történt?

Gordon O’Connor homlokához szorította nedves törülközőjét, s felült. Cigarettára gyújtott, de néhány szippantás után kelletlenül eldobta.

— Mind magam — ismerte el, s ugyancsak az üres üvegekre mutatott. — Magam, és éjjel... és azért, hogy az még egyszer meg ne történhessen — tette hozzá.

Mike Farell kissé kételkedve tekintett barátjára, s Gordon O’Connor megértően bólintott.

— Nagyon jól tudom, mire gondolsz. De én épeszűén beszélek, noha az, ami történt, egyáltalán nem normális dolog. Megpróbálom neked elmagyarázni — mondta, s nagyot lélegzett.

— Emlékszel-e, milyen sokáig kutattam a tizennegyedik századból való jelenetek utolsó tekercse után? — kérdezte Farell. Arról a tekercsről van szó, amelyik a dinasztia végéről szóló sagát ábrázolja.

— Erre nemcsak én emlékszem, bárki emlékszik rá barátaid közül, hiszen az utóbbi hónapokban nem is beszéltél semmi egyébről. Szeretnék a gyűjteményedbe fektetett pénz tulajdonosa lenni, de végül is, mindenkinek megvan a maga vesszőparipája. Azokról a nagy hasú alakokkal, elefántokkal és valami majmokkal teli függönyről van szó. Meg afféle nevetséges maszkok is voltak rajta, amennyire vissza tudok emlékezni!

Gordon O’Connor értetlenül rázta meg a fejét.

— Nevetséges maszkok s nagy hasú alakok — ismételte kissé csüggedten —, azok a szerinted nevetséges maszkok egyedülálló művészi alkotások, s együtt birtokolni a dinasztia végéről szóló egész sagát — mintha a börzén egyetlen szempillantás alatt keresnél mondjuk ...

— Tudom — bólintott Mike —, végül is mi csak megértjük egymást. Így hát folytasd, kérlek.

— Én azt az utolsó tekercset megszereztem — jeletette be kurtán O’Connor. — Annál a csaló Yu Pengnél, egészen véletlenül. Éppen valami árus volt nála, aki a lopott régiségeket közvetíti neki, s bizonyos, hogy egyikük sem tudta, milyen érték rejlik holmijaik között. Kénytelen voltam még néhány kacatot is megvásárolni, nehogy észrevegyék, mi érdekel voltaképpen, különben az utolsó vasam is ott hagyom.

— Gyere, nézd meg... én majd aztán mondom meg, mit gondolok, hogy tennem kellene ... de majd csak aztán. — Gordon felkelt, s a szobasarokban álló nagy hajókofferhez lépett. Felnyitotta a kofferen függő erős lakatot, födelét felhajtotta, kivette a finom selyemtekercset, szétgöngyölítette, s a szobafalra akasztotta.

A barna alapra, arany és ezüst színekkel, történelmi jelenet volt festve. A tekercs felső részén néhány palotaépület, kertekkel és fákkal, közöttük rengeteg állatot lehetett látni, s a paloták egyikéből homokkal szegélyezett út vezetett a kép alsó részén elterülő térségig, melynek mindkét oldalán ünneplős katonák s őrök álltak, nagy díszített pajzzsal, hosszú lándzsával, magas, hegyes aranysisakban. A térség közepén trón állt, rajta egy férfit, a trón oldalánál szolgák térdepeltek. A férfi uralkodói mozdulattal fogta a felemelt pajzsot, mintha csak utasítást vagy parancsot osztogatna. Közelében egy másik férfi állt, ugyancsak ünneplőben. Mindkét keze hátra volt kötve, s nyaka köré vékony zsinór tekeredett, melynek két végét egy további, nagyon sovány férfi fogta, szemmel láthatóan készen arra, hogy teljesítse a parancsot.

— Ez a dinasztia utolsó előtti tagja — mondta Gordon O’Connor, s a megkötözött alakra mutatott. — Fivére erőszakkal került hatalomra — mutatóujját a trónon ülő alakra bökte —, s kivégezteti. Akkor megfojtás volt a kivégzés. Ez a kép az utolsó előtti a sorozatban. Az utolsó a dinasztia utolsó tagját ábrázolja, aki erőszakkal ra