Irodalmi Szemle, 1972

1972/4 - HAGYOMÁNY - Mórocz Károly: Tőkehúzás

f^harfyomány

Mórocz Károly

tőkehúzás

[Farsangi népszokások Vágfarkasdon)

A jelenkori modern népek között alig akad olyan, amely ne ápolná valamilyen formában a téli — farsangi hagyományokat. Ki ne hallott volna a kubai karneválokról, a kaposvári farsangról, a mohácsi busójárásról?! Eddig azonban alig jutott a szomszéd falu határán túl annak a híre, hogy a Mátyusföldön is évszázados hagyományai vannak a farsang megünneplésének. Nincs olyan község a környéken, amelyben a farsang idején ne rendeznének legalább egy-két mulatságot, bált. Egy-két évtizeddel ezelőtt erre az időre esett a lakodalmak legnagyobb száma, ekkortájt fosztották meg az év folyamán összegyűjtött tollat — természetesen véget nem érő mesék, hátborzongató történetek, szellemes vagy éppen vaskos tréfák kíséretében.

A Kislexikon szavaival élve „a farsang ősi tavaszelőző ünnepeség, amely a keresztény valláskörben általában vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig (a húsvét előtti 40. nap) tart, vidámsággal kezdődik és böjttel ér véget.“ A vidám szórakozás, mulatozás általában „farsangfarkán“, azaz húshagyókedden, a hamvazószerda előtti napon csúcsosodik ki. A Szene szomszédságában levő Hegysúron például ilyenkor jelennek meg és vonulnak végig a falun táncolva, mókázva a „tyúkverők“, újabb elnevezés szerint a maskarák“. Valamikor Vágán is megvolt ez a szokás: ők is „harmonikaszóra maskaráztäk“. Zsigárdon még nem is olyan régen (a középkorúak még emlékeznek rá) farsang idejére fából elmés forgó szerkezetet eszkábáltak össze, amelynek nagy kerekére menyasszonynak és vőlegénynek öltöztetett bábukat helyeztek. A lovakkal vontatott alkalmatosságon a kerék mozgásba jött, s a „menyasszony vőlegény vidám táncot lejtve, közben-közben a földhöz csapódva, vonult végig a fiatalság hejehujázó kíséretében a falun; a menet elsősorban a még „eladó“ sorban levő, vénebbecske lányok, vagy az „öreglegények“ háza előtt lassított le, és pajzán csúfolódásba kezdett. Nyilván nem tévedünk, hogy ez a vidám „szertartás“ tulajdonképpen a bátortalanok, ügyetlenek „serkentésére“: kiházasítására irányult. Bizonyára nem véletlen,^ hogy sem Hegysúron, 'sem Vágfarkasdon nem hiányozhat a „tyúkverők“, „maskarák“ illetve .tőkehúzók“ közül a menyasszony és vőlegény. Sőt Hegysúron (Hrubý Súr) a 60 éves Oros Szilveszterné közlése szerint a menyasszonyon és vőlegényen kívül a „tyúkverok között volt még „vőíény“ és koszorúslány is, sőt a rendelkezésünkre álló fényképen még szakács is látható. Persze, nem kevésbé izgalmas lenne kinyomozni, hogy az egyenruhába bújtatott figurák hogyan kerültek mind Vágfarkasdon, mind Hegysúron a „maskarák“ közé. Más vidékek farsangi népszokásaival összevetve, szélesebb összefüggésekben vizsgálva a jelenséget, nyilván erre s számos egy eb problémára is fény

derülne. __ „ , *

Vizsgáljuk meg most kissé tüzetesebben a vágfarkasdi tőkehűzást.

Az elnevezés valószínűleg a közvetlen szemlélet alapján alakult ki, mivel a „tőkehúzók“ egyike a szó szoros értelmében vett „tőkét“, vagyis tűzifa vágására, hasoga- tására alkalmas görcsös fatönköt húz a derekára erősített kb. 2 méteres láncon. A tőkehúzó hagyományos öltözéke, „maszkja“ a szőrével kifelé fordított bunda volt, ami arra enged következtetni, hogy ez a figura mutat legtöbb rokon vonást más vidékek farsangi népszokásaival, akár a mohácsi busójárással is. Nincs kizárva, hogy a tőkehúzó alakja nagyon régi, esetleg ősi néphagyománynak, vallási hiedelemnek vagy népi élménynek a maradványa.