Irodalmi Szemle, 1972
1972/4 - Mészáros László: A kritika elfogadása
Mészáros László a kritika elfogadása 1. Általános definíció-kíséri et: a kritika bizonyos emberi cselekedetek, művek (aktivitások) értékelése érdekében különféle megismerési folyamatok eredményeként leszűrt. megfogalmazott és kommunikált következtetés (vélemény). 2. A fenti definíció-kísérlet kiemelt kulcsszavainak problematikus volta (mélysége) természetesen meghatározza minden további következtetésünk érvényességét. A kísérlet azonban indokoltnak látszik. 3. A kritika szituációi általában a következők: A. társadalom, B. munkahely, C. művészet, irodalom, D. magánélet (család, barátok stb.). 4. A kritika irányait így vázolhatnánk föl: 1. feljebbvalótól, 2. alulról, 3. kritikustól (szakkritika), 4. másoktól (barátoktól, ellenségektől) kiinduló kritika. 5. A továbbiakban főleg az irodalomkritikára összpontosítunk (C), bár természetes, hogy bizonyos mozzanatok, vonatkozások általánosabb érvényűek. 6. Kritika csak aktív embert érhet. Ezért fel kell rá készülnünk. Oblomovot nem érhette kritika a tetteiért, mert a heverő képtelen összetűzni a világgal, de az ilyen embernek az egész életét el kell marasztalnunk. Az ilyen embernek csak egyetlen tévedése van: az élete. 7. Nincs „tiszta kéz“: aki nekivág a világnak, arra többé-kevésbé ráragad a világ szennye. A világ pozitív átformálására irányuló cselekedetek közben elkövetett hibák, tévedések értékesebbek (társadalmilag hasznosabbak) a tétlenség steril tisztaságánál. 8. A közvetlen társadalomkritika nyilvánvalóan politikai aktivitás. A politikai reagálás tehát valószínű és jogosult. Külön tanulmányt érdemelne az a tény, az a probléma, hogy a társadalomkritikában miért nem jó, miért nem elfogadható minden kritika, s hogy bizonyos esetekben politikailag (diplomáciailag) miért elfogadhatatlan még a pozitív kritika is. 9. Mindenekelőtt meg kell különböztetnünk a kritikát a támadástól. A kritika szakmai ügy, munkafeltétel, a támadás pedig emberi dolog. A kritika a munkánkra, munkánk eredményére (a műre) irányul, s csak azon keresztül, áttételesen érint bennünket. A támadás közvetlenül emberi mivoltunk, pozíciónk ellen irányul. 10. A kritika mint módszer alapjában véve pozitív konstruktív dolog, függetlenül attól, hogy következtetései pozitívak-e vagy negatívak. A kritika leple mögé rejtőző támadás destruktív. Becsmérlő, romboló „kritikára“ mindenki képes, még az ostoba, korlátolt ember is. Az igazi kritika azonban megértő: segíteni akar. 11. Az építő kritika nemcsak a negatív tényeket bírálja, hanem a pozitívakat is. A tökéletesebb világ érdekében. A jó kritika komplex — legalábbis megpróbál az lenni. 353
