Irodalmi Szemle, 1972
1972/4 - Szíj Rezső: Könyvesztétikai jegyzetek a Madách kiadványairól
a pasztellszerűén halványzöldben játszó vászonkötés után egyenesen mellbevágó. Ez, ha további erőteljes hatásokat kiváltó, fejezetnyitó választólapok nyitánya volna, talán érthető volna. Ilyen megoldást választott Szentiványi Klára Dénes György Az idő börtönében című verseskönyvében. Ebben az egyes fejezetek címét fekete lapon fehér betűkkel vízszintes fehér vonalkeretbe helyezte, s ezáltal változatosságot vitt a fehér lapok közé. Ezt a megoldást találjuk az Egyszemű, éjszaka című antológiában, ahol KopóC9 Tibor ugyanígy választja el a költőket egymástól, azzal .a többlettel, hogy fehér betűkkel közli az illető költő életrajzi adatait, s ugyanakkor a megelőző oldalt terjedelmes vonalas rajzzal látja el. A könyv tulajdonképpen a címlappal mutatkozik be, ennek megtervezése a legnehezebb. Hova helyezi a tervező a szerző nevét, a könyv címét, a kiadó nevét, a megjelenés évét, közeire-e vagy távolra, hova zárja a sorokat, a tükör élére, közepére, aljára stb., mekkora fokozatokat használ a választott betűfajtából, egyáltalán milyen fajtát alkalmaz — ez csak néhány a tisztázandó kérdések közül a címlap tervezése során. Ordődy Katalin A keskenyebb út című regényének címlapja az egyik legsikerültebb megoldás. Ahogy ezt a műszaki szerkesztő, Kral Petemé a térben, a fehér lapon elhelyezte, az egyenesen mintaszerű. S még az a kát vízszintes vonal is, amely a könyv címsorát alul és fölül kíséri, oly finom, mintha úgy lehelték volna a papírra. Jan Klima Halál és költészet című könyve címlapjának is előnyére válik, hogy nem hivalkodik a kiadóra vonatkozó adatokkal. Mert a mai könyvkiadás címlapjai, a 16—18. századi címoldalak terjengősségét idézve, mindent el akarnak mondani: a kiadó nevét, székhelyét; a megjelenés évét, a könyv műfaját íversek, regény stb.]. Jan Klima könyvén nincs más a szerző nevén és a könyveimen kívül, mégis elárulja a kiadót, még ha más oldalakon nem ás tüntetnék föl. Nem következetes Darkó István Romok és fények (1969] című kötetének előzék- és címlapján a szöveg elhelyezése. A címlapnak alkalmazkodnia kellett volna az előzéklaphoz, mert ott a könyv írójának neve és a könyv címe a tükör élén áll, a belső címlapon viszont lejjebb csúszott a szöveg. Fábry Zoltán Korparancsának címlapja azért nem mondható szerencsésnek, mert a szerző neve és a könyv címe két sorban elfér, de alatta három sorban olyan adatok állnak, amik ott, azon az oldalon teljesen [fölöslegesek. Hogy a MADÁCH könyvkiadó és nem sörgyár, ezt minden olvasó tudja. Fölösleges a Madách mellé, a budapesti példát követve, főleg rövid címsorok esetében, odanyomtatni azt, hogy KÖNYVKIADÓ, mert ezzel elromlik a címlap. Hogy pedig nem Lipcsében, Torontóban, Kiijevben, még csak nem is Budapesten, Újvidéken vagy Kolozsvárott működik, az is köztudott, külön hangsúlyozása a helység feltüntetésével tehát egyrészt fölösleges, másrészt tipográfiailag gyakran rontja is a címlapot. Az egész címoldalt lehúzza ez a túlzsúfolt három sor, amelyből a Madách 1969 adat untig elég lett volna egy sorban. S természetesen legalább egy cm-rel följebb kellett volna tenni a szerző nevét s ahhoz ugyancsak kb. egy címről eleve közelebb a KORPARANCS-ot is. — A már említett bőbeszédűség megbosszulja magát a Megbékélés című szlovák elbeszélésgyűjtemény címlapján is. Ha az alsó két sor helyén csak ennyi állna: Madách 1971, bizonyára megnyugtatóbban alakult volna a címlap, természetesen ehhez a megoldáshoz igazítva a többi sorközt is. — Kellemes és hibátlan címlap Szentiványi Kláráé Egri Viktor Eszter, Bella és a többiek című könyvén (1971]. Egyszerű és tökéletesen korrekt a címlap Rákos Péter Tények és kérdőjelek című könyvében: Kral Péterné közepére helyezte a címet, a tükör élére állítva a fölső, illetve aljára az alsó sorokat. Ugyanez áll Čapek A szemvedelmes kertész című könyvének címlapjára is. Az, hogy a felső sor nem a tükör élén áll, nyilván elnézés következménye s nem a koncepciótlanságé. Valamivel jobb a helyzet a verseskötetekben. Némelyikben azonban furcsa újítás fogadja az embert: a rendes címlap mögött (és nem előtte, a szenny-címlapon] igen csekély változással még egy címlapot kap a nyájas olvasó, aki e fölösleges gondoskodásra kénytelen összeráncolni a homlokát (Farkas Jenő Valaki jár a nyomomban, Tóth Elemér Kérgek], Tudom, kell a változatosság, de a könyvművészetben ez sohasem lökheti félre a logikát, az ésszerűséget. Ozsvald Árpád kötetében (Galambok szállnak feketében) e modorosság megszűnt, de a címlap megoldása egy sor másfajta kérdést vet föl. A költő nevének nagy O betűje és a végződés kis d betűje közt 344
