Irodalmi Szemle, 1972
1972/4 - Varga Imre: Vers
nem azért. Éppen hogy csak az orromat dugtam ki a konyhaajtón. Észre sem vették. „Igen, síkosak az utak? Értem én!“ Az arcára gúnyos, egyértelmű mosoly telepedett, de fejébe hasíthatott a fájdalom, mert kínos fintorba torzult az arca. Tehetetlenül arra gondoltam, hogy néha mégis csodálom. Egy ilyen embert. S rögtön az eszembe jutott: a pontos időt is a rádióból tudta meg. Varga Imre Kaüinrtâkhosz, a vers lehetetlen Esszé-vers Beburkolózva mozdulatainkba A görcsök rángások és Gesztusok Puha rongyaiba (védetten idő és a tér támadásaitól ) 1. varicició. Az epitheton ornansokon csak néha dereng át halkan egy-egy tárgy, példának okáért egy borvegyítő (unikum), egy lószem s egy dombormívű paizs, amelyet mások holdnak mondanak. .. Az idő odüsszeája egy szem vad tajtékaitól az önfeledt nevetés kontinenséig és szigetéig Ott mellette találva az otthoni (egy adonisi sor) ... és feljegyezve a dal és a csönd margójára: Euterpé és Anti-Euíerpé vázlatos voná- •soi, másképpen 3 zene és 3 csönd------------------> [a sor végig) 2. variáció. Egy alma planetáriumában — míg valaki a magok helyén gubbaszt — körbeforog mereven egy nárszmenet. Az alma kívülről ragyog. Mozdulatlan Építkezünk — magas tornyokat emelünk, amelyek a betűk lombjáig felérnek. (A semmi zárójeltől zárójelig eltelve önmagával) Oe a semmi, ha kimondja magát, az Anti-Euterpé, ha megszólal, ha felnevet, minden veszve van, a semmi létének bizonyítéka nem a dal, a cinikus mosoly néha egy-egy tükör (kijavítva: valamelyik tükör) elkapja a semmi tekintetét s hályogos szemmel visszanéz A mondatok, a bővített mondatok írásjelvessző-karmaikat . ., , „ vájják a papírba S mint a sas a jéreévei felszállanak a papírral magasan — — a betűk !omb(...)jáig ,az édes magasságokba a Szirup folyóig Miért a választás vagy A kívánság, hogy válasszunk Az átvitt értelem és a szószerintség között Ne pocsékoljuk ritmustalan Ismétlésekre az időt 321
