Irodalmi Szemle, 1972

1972/3 - HAGYOMÁNY - Schniererné Wurster Ilona: Kármán József Urániája és a Nemzet Csinosodása

Eredeti magyar művek alkotását sürgeti tudományban és irodalomban egyaránt. Az eredeti alkotás fennmaradását nem csupán a nyelv és bizonyos külsőségek biztosítják, hanem a szellemi alkotások eredetisége és nemzeti tartalma. A nemzet csak úgy maradhat fenn, ha halad, és csakis a haladás szellemében fogant magyar alkotásokkal vívhatja ki az eddig el nem ismert európai szellemi rangot.

Kármán kifejti, hogy a kultúrához megfelelő társadalmi környezet kell. „Ellankad a legtörekedőbb és munkát kedvelő érdem is, ha ezt örökké porba tapossák. .. Nagy, de igen ritka az a tudós, amely mint a jilemile magános völgybe rejtezzen, és a hallgatók elől elfusson, hogy tarka vérzéséig énekeljen." A lélek igényeit háttérbe szorítja a szegénység. Kazinczy Ferenc is azt vágja vissza a bécsi műkereskedőnek 1791- ben, mikor az a magyar kultúrálatlanságot hánytorgatja: „... az én honom pénztelen ország, a szép mesterségek szeretete pedig pénzt kíván“.

Kármán a nyugati kultúra szellemét szívta magába. Felvilágosult ember. Alapos, klasszikus műveltsége van, és érdekes módon legmodernebb elveit és javaslatait is klasszikus idézetekkel igazolja. A magyarság kulturális életét az európai kultúra szellemében kívánja átformálni, magasabb színvonalra emelni. A nemzeten már^máir beteljesedik Herder ismert jóslata, amely 1791-ben hangzott el a magyar nyelvről (tehát népről is): az pedig ki fog veszni. Ez ellen küzd Kármán, aki egyszerre két fronton harcol. Harcol a haladásért, de hangsúlyozza, hogy a nemzeti jelleget mindenáron meg kell őrizni. Szembefordul szinte az egész addigi irodalmi terméssel, amely jórészt fordításokból állt, és kijelenti: „A tolmácsolás nem haszon, kis érdem!"

„Eredeti munkák gyarapítják a tudományokat, csinosítják a nemzetet és emelik jel a nagy nemzetek ragyogó sorába." A nemzet csinosodásának írója arra is figyelmeztet, hogy eredeti alkotások csak alapos műveltség és ismeretanyag birtokában jöhetnek létre. Nincs veszedelmesebb ugyanis, mint a „féltudósság". „Izzadsággal árulják az istenek a tudományt.“ Tehát tanulni kell.

A Kármán által megálmodott zseniális írók, tudósok és eredeti magyar alkotásaik azonban csak akkor formálhatják a nemzetet, ha a literatúra egyáltalán eljut az emberekhez. Az irodalomhoz nem elég az író és a könyv, olvasóközönség is kell. Az eszméknek el kell jutniuk a tömegekhez, hogy történelemformáló erővé váljanak. A magyar literatúra előtt tehát mindenekfölött az a feladat áll, hogy olvasóközönséget toborozzon magának, s megszerettesse az olvasást.

Má” az előbbiekben említettem, hogy az Urániát elsősorban a magyar nőknek s-zánták. Sok függött attól, hogy sikerül-e a nőket bevonni a nemzeti kultúrába, vagy pedig elidegenednek attól, s műveletlenek maradnak. Bessenyei György is rámutatott már a nők szerepére és megnyerésük fontosságára.

1770—71-ben már több röpirat harcol a nők állampolgári jogaiért. Horváth Ädám a magyar asszonyok prókátoraként szól a Budán összeült rendekhez, és azt fejtegeti, hogy ha az állam élén királynő is állhat, miért ne alkalmazhatnánk a nőket a köz- igazgatásban is. Az 1790-es nemzeti felbuzdulás hevében Kazinczy Ferenc arra bíztatja a magyar szépeket, hogy félrevetvén az előítéleteket, hazafiűi érzésből ne szégyelljenek a színpadra lépni, hiszen a nemzeti színjátszás fontos szerepet tölt be kulturális életünkben. A Mindenes Gyűjtemény szerkesztői is felhívással fordulnak a magyar nőkhöz, tegyék jóvá nemzeti lelkesedéssel azt a hibát, amit eddig az idegen szokások majmolásával nemzetük ellen elkövettek: „Ha a mi magyar asszonyaink e dicséretes példát mindenütt követni fogják, s kivált pedig a bálokban és egyéb mulatságokban magyarul beszélleni nem szégyenlenek: úgy bé fogják gyógyítani a sebeket, melyeket hazánknak és nemzetünknek okoztak, s még inkább elhitetik velünk, hogy ha asszony által jött bé a világra a bűn, a szabadító is asszonytól születtetett."

Az Uránia következetesen betartotta kitűzött programját. Noha csak három számot ért meg, jelentős szerepet töltött be a magyar nemzeti kultúra és irodalom felvirágoztatásában.