Irodalmi Szemle, 1972
1972/3 - Dobossy László: Bölcs költő és boldog ember (Paul Valéry)
filiáció érzékeltetése végett jelezzük: Valéry a mallarméi életmű folytatója, betel- jesítője. A Mallarmé-filiációt mindenekelőtt a költeményei mutatják, s ezek közt is különösképp a középponti jelentőségű Ifjú Párka. E formailag remekül kidolgozott, gondolatilag pedig minduntalan a többértelműség határán mozgó ötszáztizennégy soros költői meditációnak a hősnője — a mitikus szűz, akiben a tudat és az érzékiség viaskodik — okkal tekinthető a Mallarmé megjelenítette Heródiás húgának. De a látszólagos kapcsolódáson túl, Valéry poémája mélyebben is kötődik a mallarméi hagyatékhoz: a belső szemlélődésnek, a tudat-megismerésneik, a gondolat-születésnek olyan mélyrétegeit tárja fel, amelyekhez még a zene sem, csupán a költészet vezethet el. A költői nyelv ereje révén, amilyen Az ifjú Párka formavilága — ami a tudat mélyén zavarosan tenyészett. Ezért „a harmonikus ént, az álomtól különbözőt“ keresi a Párka is, ám teljes — mert lehetetlen — megismerés helyett, az éjszaka távoztával, az éltető napot köszönti... A küzdelem a teljesebb megismerésért, az emberi lehetőségek birtokba vételéért folytatódik. Ugyanez a küzdelem a tudatos életért kap magasrendű költői megfogalmazást a Ten- gerpati temetőben, amelynek a tizszótagú sorai éppúgy — sőt még inkább klasszikus tartozékaivá váltak a francia költészetnek, mint Az ifjú Párka alexandrinusai. Ez a poéma is a nem-lét é9 a lét határára helyezett elmélkedés az élet és a megismerés lehetőségéről. Csakhogy itt minden érzékletesebb; a nem-lét: a temető, a holtak; az élet: a temetőben meditáló költő, aki a napot érzi és a tengert látja. S a viharzó és kételyeket kavaró gondolathullámok elültével megint — akárcsak Az ifjú Párkában — felülkerekedik a természetes életigenlés: Szél támad!... Élni, próbáljunk meg újra Az óriás lég könyvem nyitja-fújja. Hab porzik a szirtröl s már futkos ott! Röpüljetek, fényes lapok, előre! Víz! Törj ujjongva a nyugodt Tetőre, Hol orr-vitorlák szárnya bukdosott! (Kosztolányi Dezső ford.) Ahogy a Valéry-i nagyköltészetnek ezek a szemléltetésül kiragadott példái nyilvánvalóan kapcsolódnak a mallarméi kezdeményekhez, a gondolatépltő Valéry szintén Mallarmébői indult ki és oda is tért vissza. Ismeretes Mallarmé teljesíthetetlen vágya: a Könyv megalkotása, a Könyvé, amely magába foglalná az emberi szellem végtelen lehetőségeinek minden kifejeződését. Az életbe és irodalomba induló huszonnégy éves Valéry hasonló vágyat fogalmazott meg a Bevezetés Leonardo da Vinci módszerébe című esszéjében. Leonardo itt szinte csak jelkép: a Valérytől elképzelt „értelmi színjáték“ hőse, olyan ember, aki „ugyanazon tárgyat vagy jelenséget hol a festő szemével, hol a természettudóséval, hol a matematikuséval, hol meg a költőével nézi; s egyik tekintete sem felületes“. A teljesség igényének ez az áhítása végigvonul Valéry egész további pályáján. „Nézetem szerint — írta — az Értelem Színjátéka becsesebb lenne az Emberi Színjátéknál, sőt az Isteninél is.“ Minduntalan a szellemi művek keletkezésének közös vagy azonos törvényszerűségei vonzották; ezért javasolta, hogy az irodalom, a művészetek, a tudományok külön-külön történetei helyett jöjjön létre „a szellem dolgainak egységes története“, amely az alkotási folyamat benső párhuzamait tárná föl (miként a mallarméi Könyv „a Föld orfikus értelmezésére“ készült volna) — s ugyancsak az alkotó szellem világának ez az egységes szemlélete késztette Valéryt larra, hogy élete vége felé, amidőn a College de France-ban a Poétika elnevezésű szaktárgy professzoraként katedráról is hirdethette nézetei, hangsúlyozottan nem költészettani poétikáról, hanem alkotásiam poétikáról beszélt. Ifjúsági kísérleteinek másik hőse, Teste úr, szintén végigkísérte életén, nemcsak ismételten megjelenítette, hanem — főként — benne látta, belé sűrítette a tiszta szemlélődés lehetőségeit és buktatóit is. Az ember ugyanis (szerinte) csak ennek — a tiszta szemlélődésnek —a révén emelkedhet túl léte korlátain, másfelől viszont épp ez taszítja szükségszerű elszigetelődésbe. S a lucidus Valéry nem is leplezi, hogy
