Irodalmi Szemle, 1972

1972/3 - Kováč, Dušan: Nyár

Hamar meglelték. A ruhája ott volt a parton, gondosan lerakva. A tó feneke iszapos volt. Monika derékig belesüppedt az agyagos iszapba. Talán megfeledkezett róla, hogy a tavat évek óta nem kotorták.

Körültekintettem. Ugyanazok az arcok. Michal, a szeminarista. Csupán Helena hiányzott. Állítólag megint gyereket vár. Az anyós most többnyire elvégzi helyette a munkát, az aratásnál Is csak itt-ott segített.

Az erdész ott állt a friss földhányáson, é9 mereven bámult az üres sírba. Egy könnycsepp sem hullott ki a szeméből, csak abból látszott, hogy mindez igaz, ahogyan vakargatta sűrű vörös szakállát. Mondjon mindenki, amit akar, egyedül élt vele annyi éven át. A felesége meghalt szülés közben, s azóta minden egymagára hárult. Egyedül nevelte fel a lányát, s nem tehet róla, hogy nem tudott egyszerre anyja is lenni, hogy egyszerűen nem volt rá képes.

Matila mellettem állt. Mikor kifelé jöttünk a temetőből, hátrafordult. Az erdész még mindig ott állt a sírnál, és értetlenül bámulta a fakeresztet.

— Hát ez mit csinál ott? — mondta Matila. — Ma még bánkódik, de holnap már megint az asszonyokat fogja űzni az erdőben.

Kövesdi János fordítása

Lankinen Leó: Tullinen brigádvezető portréja

(alumínium, 1969)