Irodalmi Szemle, 1972
1972/2 - ÚJ HANGOK - Bodnár Gyula: Versek
Bodnár Gyula Rané Magritte negyedik holdja Előjáték: Sínre feszítették a költőt. Nem lehet már madár. Vonat-teste önkívületben pihen; száján koszorú, szájában négyszög és lándzsaszúrás. Fehér fogai mögül piros patak csobog, fájdalmas ének a menetrendről: egy-kettő, bal-jobb... When a man thinks about a moon, he has his own idea of it... A költő három nap múlva megbalt. A vers: Az én holdam: apám festette. Anyám ragasztotta az égre mutatóujjnak. Utójáték: Huszonnégy öklöm madártojás. Anyám teste fészek. Huszonnégy öklöm madár. Apám kihajol a sírból, csőrében étel. kérdés Mért ne lehetnék én: a Gondolat a Szó a Tengely isten pápa patkány Egy személyben Egy mondatban Egy templomban vízhiányban Itt, most kezed az egyetlen pohár víz. A számból akartam inni — szárazra nyalt kút a szó. Itt, most kezed az egyetlen pohár víz. vers egy szerelem között Hólepte ágyon fekete patak pihen. Tél van. A jég alatt ezüst arc siklik. Halász a Bodrogközben. Hálójában szobornéma csillagok. uj híifio'ok
