Irodalmi Szemle, 1972
1972/2 - Szíj Rezső: Harmos Károly
A háborús összeomlás sem akadályozta alkotó munkájában. A pozsonyi Képzőművészeti Egyesület (Kunstverein) 1919-es tárlatán 18 képpel vett részt. 1920 után is Komáromban maradt, ahol egyrészt a katolikus gimnáziumban folytatta rajztanári működését, másrészt olyan művészetpedagógiai vállalkozásba kezdett, amelyhez hasonlót a szlovákiai magyar képzőművészet történetében nem találunk. Mert Krón Jenő is alakított szabadiskolát Kassán, de az csak 1928-ig működött, Harmosé azonban egészen a korszak végéig, 1944-ig. Harmos 1920 őszén indította meg művészeti szabadiskoláját a Jókai Egyesület segítségével. A Komáromi Lapok 1921. február 2-i száma tudósít arról, hogy Harmos festőiskolájának már a második féléve nyílik meg, festő- és iparművészeti szakkal, heti 8 órában, két délutánon, 80 korona tandíj fejében. A festőiskola ekkor még a gimnázium rajztermében működött, de a Jókai Egyesület anyagi támogatásával. A tehetségesebbek és szorgalmasabbak tandíjmentességet élveztek. Az Egyesület titkári tisztét maga a mester töltötte be. Ebből a Harmos-iskolából számos jónevű festő került ki, annak ellenére, hogy Komárom, bár központja a csallóközi és részben a mátyusföldi magyarságnak, az ország irányító központjától, Prágától távol esett. De szerencsére Budapesttől sem esett mesz- szebb, mint Bratislavától, így kapcsolata a magyar fővárossal és a magyar szellemi élettel közvetlen és inspiráló maradt. Nem minden komoly tehetséggel induló fiatal képes beváltani a hozzá fűzött reményeket, Harmos fáradozása azonban nem bizonyult hiábavalónak. Egyrészt számos tehetség valóban mellette kapott szárnyra, másrészt pedagógiai munkásságának a város képzőművészeti kultúrájára gyakorolt hatása fölbe- csülhetetlen értékűnek bizonyult. Bratislava után a legmozgalmasabb képzőművészeti élet, amely rendszerességben a szlovák fővárost és Kassát is fölülmúlta, Komáromban folyt, noha az előbbi két város a csehszlovák kultúrpolitika előnyeit is élvezte. Bratislava félhivatalos fővárosi jellege, erős történelmi hagyományai és intézményei: a Toldy Kör, a Képzőművészeti Egyesület (Kunstverein), később a Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság, valamint egyéb tudományos és művészeti intézményei révén élvezett előnyösebb helyzetet. Kassán az ottani Kelet-magyarországi Múzeum a csehek kezébe került, de Pollák József igazgató nem bánt elfogultan az ott élő magyar művészekkel, és műveikből számos kiállítást rendezett. Ennek ellenére rendszeres képzőművészeti nevelőmunka csak Komáromban folyt, s ezzel hatásban Kron Jenő kassai szabadiskolája sem mérkőzhetett. Harmos mester szigorúan fogta fel a művészi hivatást, fegyelmezett és tervszerű munkát követelt. Nemcsak a festői eljárások, hanem az iparművészet technikájába is bevezette a hallgatókat. A közismert és közkedvelt technikák mellett batikolással, rézkarccal, freskófestészettel, mozaikkal, üvegfestéssel, kerámiával is foglalkoztak, azzal a feltétellel, hogy a megnyilvánuló érdeklődés mögött tehetségnek és rendszeres munkának kellett állnia. Harmos Károly, a pedagógus szigora mellett jó humorral is rendelkezett, s ez még vonzóbbá tette a műhely légkörét. Kedvesen tudott tréfálkozni, hogy a munka közben föllépő fáradtságot ellensúlyozza. Harmos gondoskodott tanítványai kiállítási lehetőségeiről. Egyrészt növendék-kiállításokat rendezett, másrészt a már érettebb tehetségek részt vehettek a JESZO (a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya) tárlatain, sőt önálló kiállításhoz is hozzásegítette őket. Emellett külországba szóló ösztöndíjakat szerzett számukra. Munkássága rányomta bélyegét a város művészeti életére is. Az egyik helybeli bankot megnyerte a művészeti propaganda és az ízlésnevelés ügyének: a bank kirakatában havonta váltakozó képanyag bíztatta a közönséget vásárlásra. Sokat fáradozott a Magyar Képtár szervezésén, s nem rajta múlott, hogy ez az összegyűlt szép anyag ellenére sem nyílt meg. Tagja volt a bratislavai Képzőművészeti Egyesületnek (Kunstverein) is, amely a szlovákiai magyar képzőművészek színe-javának összegyűjtését tűzte ki céljául. Viszont nem kapcsolódott be a Masaryk adományozta összegből létrejött Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság munkájába, annak baloldali, Prágával „kollaboráló“ munkája miatt. Harmosnak ebben nem volt igaza, magatartását az idő sem igazolta. Sajnos, az akkori idők kisebbségi magyar társadalmát az egységes állásfoglalás kialakításában erősen gátolták a vallási és ideológiai (politikai) nézetkülönbségek. A változás túl későn következett be, a magyar társadalomnak ebből már nem sok haszna származott.
