Irodalmi Szemle, 1972
1972/2 - M. Tóth Margit: Tardoskeddi táncok
VIII. Aprózó cifrával A VI. motlvumfajta különböző időtartamú, több fázissal való bővítéseit soroljuk ide, melyeket részben a váska kerülgetésénél (44, 45. mot.), részben a váska átugrálásánál alkalmaznak (46, 47.). Mind a szlovák, mind a magyar anyagban megtalálhatók a különböző időtartamú bővítések (3/4, 4/4 stb.). Párhuzamok: MPe: 134—139. mot. Sárk: 79—81. mot. IX. Kiegészült cifrák Ebbe a csoportba azokat a motívumokat soroltuk, amelyek a VI. motívumcsoport más mozzanatokkal, motívumrészekkel való kiegészítéseit is tartalmazzák (48— 50. mot.). Az egyik a váskaátvétellel kiegészülő 3/4-es ütemű, ti-ti-tá-tá ritmusú formája (48. mot.) — (hasonló: Zálesák 195. old. 9. fig.), valamint a földre tett váska körül járt motívumok. Az ilyen kiegészítések, összetételek a magyar kanásztáncokban is igen gyakoriak (MPe: 129—132, 213—222. mot. Sárk.: 192—200. mot.). Összefoglalásul: A rögtönzött szerkezet következtében a váskatánc a szlovák hajdúch odzemok típushoz, a szóló odzemokhoz hasonlítható, valamint a teljes magyar pásztortáncanyaghoz, amely minden esetben rögtönzött formájú. Tempója megegyezik az odzemok és a magyar kanásztáncok tempójával. A motívumkincs vonatkozásában hiányzanak belőle a szlovák odzemokra annyira jellemző guggoló hajdúch és odzemok motívumok. Ehelyett egyéb lábmotívumokban viszonylag gazdagabb, mint az odzemok. A motívumkincs szerkezete egybevág a magyarországi és különösen a dunántúli eszközös, botos, seprűs, üveges, sapkás táncokkal, így például a lengető lépések, a cifra motívum különböző változatai, előrevágó lépés, bokázó stb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ugyanezek a motívumok használati aránya más a váskatáncban, mint a szlovák táncokban. Ez a használati arány inkább a magyar pásztortáncokéhoz áll közelebb. Az eszközhasználat módjai is közelebb állnak a magyar kanásztáncokéhoz, különösen a földre helyezett eszköz körüli táncolás, amely a magyar anyagban általános, de a szlovákban meglehetősen ritka, illetőleg használata elsősorban a nyúltáncra korlátozódik. Speciális helyi jellemzőnek látszik a váskával való táncolás, amely sehol máshol a magyar nyelvterületen nem fordul elő. így tehát a szlovák-magyar kárpát-medencei pásztortáncok olyan helyileg fejlődött speciális változatával találkozunk itt, melynek különféle specifikus színeit a váska használata adja meg. A magyar és a szlovák pásztortáncanyag sajátosságai és a reá vonatkozó közös történeti adatok is eléggé indokolják, hogy ezek a táncok egy hajdan általánosabb jellegű, közös gyökerű kelet-európai tánckultúrának a különböző irányba fejlődött ágazatai. A rendkívül gazdag és sokrétű szlovák és magyar pásztortáncanyagból összeállítható változatsor legszélső, talán kiélezetten szembeállítható végletei között (kötött, csoportos, guggoló figurákkal járt baltás odzemok — és az ujjak közti botpörgetéssel és földre tett bot körül járt könnyedebb, teljesen rögtönzött szerkezetű magyar pásztortáncok) oly sok átmeneti forma található (a guggoló, térdelő motívumok a dél-magyarországi magyar anyagban is előfordulnak, az ujjak közti botpörgetés viszont előfordul a kelet-szlovákiai táncokban is), hogy az évszázadokon keresztül együtt élő nép hagyományainak merev elválasztása nemigen lehetséges. Ebben az átmeneti változatsorban helyezkedik el figyelemre méltóan tanulságos módon a bemutatott váskatánc is, melyben a szlovák és magyar pásztortáncok sajátosságai egyaránt megtalálhatók.
