Irodalmi Szemle, 1972
1972/2 - M. Tóth Margit: Tardoskeddi táncok
sem. Az egész lakodalmi mulatságban viszont az asszonyok élték ki magukat, míg a bálban bizonyos kor után már csak mint nézők szerepelhettek. Éjfél után már azt sem várták, hogy férfi kérje őket, összefogóztak, úgy táncoltak együtt. Ilyenkor került sor a különféle ügyességi táncok bemutatására is, mint például a váskatánc. Két-három óra körül volt a menyasszonytánc, amiből valóban senki sem maradhatott ki. A menyasszonnyal az első táncot a vőfély járta, a továbbiakban pedig azt ellenőrizte, hogy fizetett-e mindenki, aki a menyasszonnyal táncolt, akit utoljára a vőlegény „vett meg“. A reggelig tartó lakodalomnak a menyasszonytánc után még számos olyan mozzanata volt, ami tánccal volt egybekapcsolva. A menyasszony házánál mulató násznép énekelve vonult a vőlegényes házhoz, „megnézni“ a menyasszonyt. Innen az egész násznép visszament a menyasszonyos házhoz „tyúkverőzni“. A tyúkverőzés- nek a táncoláson és a látványos felvonuláson kívül nagyob jelentősége nem volt. Botokra élő tyúkot, kalácsokat, pálinkát kötöttek, s a cigánybanda kíséretével énekelve, táncolva vonultak végig a falun, a menyasszony házához, majd onnan vissza. Útközben többször leálltak táncolni, ilyenkor mindenki kedvére verbunkolt. Néha menet közben is táncoltak, de külön vonulótáncokat nem ismernek, csupán ismert táncanyagokat használtak fel. A tyúkverőzés imert lakodalmi szokás Nyitra vidékén, általában a nyugati palócoknál és a Dunántúlon, de ezeken a helyeken nem a lakodalom hajnalán, hanem rendszerint utána egy-két nappal rendezik egész más jelleggel, mint Tardoskedden. A tardoskeddi lakodalom, mint látjuk, szünet nélküli hatáskeltésre épült fel, ez vonatkozik a táncolók egymásra gyakorolt hatására és az egymást követő mozdulatok megnyilvánulására is. Belső világuk számára mindez valóban ünnepi eseménnyé, mozgalmassá és élményszerűvé tette a lakodalmat. A lakodalom menete a húszas években megváltozik. Ettől az időtől kezdve a lakodalomból este nem küldték haza a lányokat, ők is reggelig maradhattak. Főleg a második világháborútól kezdve, sok olyan mozzanata elmaradt a lakodalomnak, ami hatáskeltés dolgában jelentősen leegyszerűsítette menetét. A templomba vanulás már nem énekszóval történik, több helyen a menyasszony tánc is elmarad (főleg az utóbbi időben), s a tyúkverőzés is ritkán fordul elő. Nagyjából ezek azok a főbb vonások, amelyek Tardoskedd táncéletét a századforduló idejében jellemezték. A vázoltakból látnatjuk, hogy táncéletük a kérdéses időben valóban változatos, színes és gazdag volt. Szinalázás A Kárpát-medencében a tavaszi leánykörtáncok elterjedése meglehetősen egyenlőtlen. Legelterjedtebb Szlovákia területén- és az északi magyar népcsoportoknál (Palócvidék, Borsod és Zemplén-). A magyar nyelvterület déli részére — Dél-Dunántúl, Bácska —, valamint a Duna mentére igen jellemző, kivéve az északnyugat-dunántúli, erősen pol- gárosult vidékeket. A magyar Alföldön és Erdélyben a leánykörtánc ritka és kivételes jelenség. Helyét és szerepét a formailag hasonló, vegyes hangszeres zenére járt, a tavaszi énekes leánykörtáncoknál jóval gazdagabb motívumú körtáncok foglalják el. Az Alföld északkeleti részén legerősebb körcsárdás-divat csak a szlovák-magyar nyelvhatár találkozásánál válik funkció szerint is igazi karikázóvá. Erdélyben néhány dél- erdélyi ormán faluban fordul elő énekes körtánc. A felsorolt területek énekes körtáncaiban két fő típust különböztetünk meg: a tiszta körtáncot, melynek motívumkincse tájilag meglehetősen differenciált és formailag fejlettebb, valamint a ma már elsősorban gyermekjátékokból ismeretes énekes játékokat, melyeknél a körforma mellett a kör közepén is táncolnak; ezek rendszerint párválasztó típusú játékok. Több vidéken megfigyelhető és rekonstruálható az a sokat emlegetett tény, hogy a gyermekjátékok egy részében felnőttek hajdani táncainak töredékei rejtőznek. Különösen régies vidékeken él annak az emléke, hogy nemcsak a gyermekek, hanem a serdülőkorban levő legények, lányok, felnőttek is énekes-táncos játékokkal szórakoztak. Ez ma már több helyen csak a gyermekjátékvilágban található meg. Dél-Dunántúl egyik legrégiesebb területén, Somogyban, a mai legöregebbek még játszották, különösen a böjti időszakban a táncos játékokat, melyeket a későbbi nemzedékeknél a megfelelő korban a tiszta körtánc már teljesen háttérbe szorít.
