Irodalmi Szemle, 1972
1972/2 - M. Tóth Margit: Tardoskeddi táncok
Erre rendszerint úgy került sor, hogy a legény eleresztve a lányt, elkezdett cifrázni, s ezalatt a lányt egy másik legény kapta el. A lánynak nem illett visszautasítania a legény táncbahívását. Ha mégis visszautasította, akkor a legény a Rákőczi-indulót húzatta, az ajtóig táncolt a lánnyal, ott aztán kilökte. Ilyenkor a lánynak haza kellett mennie. Ez szégyent jelentett számára, s ráadásul nem is táncolhatott tovább, ezért nagyon ritkán fordult elő, inkább elmentek a lányok rosszabb táncosokkal is. Éjfél felé az egyre fokozódó hangulat, a legényvirtus megmutatása, egymás meg- lökése, egymás szeretőjének elhívása legtöbbször verekedésbe fulladt. Felfogásuk szerint ez a legényvirtus második értékmérője volt. Nem is sikerült az a bál jól, ahol nem volt verekedés. Verekedés közben ugyancsak ki kellett tenni magukért, mert ha a fiút elverték, még a szülők is megrótták érte. Egy-egy bál hangulata rendkívül változatos és színes volt, ezért érthető, hogy a tardoskeddiek számára élményszerű, valóban ünnepi eseményt jelentett. Változások a bál menetében egész a mai napig alig történtek, táncaikban viszont korán bekövetkeztek. Már a tízes évek elején, valószínűleg a zenészek közvetítésével eljutott a faluba a polka és a reszketős. A legrövidebb időn belül elterjedtek, s a táncrend változását idézték elő. Ebben az időben jött divatba a lassú csárdás, az ún. kettes vagy kettős is, majd a tánciskola megjelenésével a magyar kettős, vansztep (onestep) stb. Az új divattáncok elterjedése után a táncrend megváltozott. A táncok régi egyszerű és kötött rendje, amely a férfi szólótáncával kezdődött és a frissel fejeződött be, új táncokkal bővült, és fokozatosan fellazult. Már korántsem beszélhetünk egyetlen szigorú, meghatározott rendről, s ez adatközlőink sokszor egymásnak ellentmondó s éppen ezt a fellazulást, keveredést tükröző adataiból is kiderül. Annyi törvényszerűség azonban megfigyelhető, hogy az új táncokra általában csak a hagyományos táncok eljárása után került sor. A táncrend, táncciklus, vagyis a szünettől szünetig terjedő táncperiódus utolsó, befejező tánca még jó ideig a friss csárdás maradt. A táncéletben változás a tánciskola megjelenése. Egyrészt a táncrend újabb táncokkal gazdagodik, és új táncillemet vesznek át, másrészt — mint már említettük — ez a korosztályok hármas tagozódásának fokozatos megszűnését eredményezte. Ez természetesen magával hozta a paraszti táncok lassú kiveszését is. A tánciskola megjelenése után nemcsak új táncokkal, de új táncillemmel is gazdagodik a bálok lefolyása. A bál menetében csupán annyi változás történik, hogy körülbelül a 40-es évektől kezdve nem délután, hanem este 7—8 óra körül kezdték a bálokat, kivéve a még mindig^ három napig tartó farsangi mulatságot, amit továbbra is kora délután kezdtek. Az ötvenes évektől kezdve a báli alkalmak száma jóval kevesebb, a nagy ünnepeken kívül (farsang, búcsú, húsvét) ritkán rendeztek bálokat, helyettük egyre gyakoribbak a teadélutánok, zártkörű mulatságok, melyek sem rendezésükben, sem hangulatukban nem hasonlíthatók a régi, hagyományos bálokhoz. Táncalkalmak Ahogyan a közösség által megszabott törvények előírják, hogy mikor szabad táncolni, úgy szabják meg azt is, hogy mikor nem szabad. így a táncalkalmak elrendeződése a leghatározottabban követte a tilalmi időket. Elképzelhetetlen volt például ádvent vagy nagyböjt idején bált vagy akár lakodalmat is rendezni. Ezt a nagyböjti tánctilalmat használták fel a tardoskeddi fiatalok a tavaszi játékokra. A nagyböjt megkezdésétől naponta este körülbelül hat órától tíz óráig fiúk és lányok egy-egy utcában a saját megszokott helyükön, saját éneklésükre szinaláztak. Természetesen szigorú különbséget tettek a nappali játék és a tánc között. Ezt nem tartották táncolásnak, tánc csak az volt, ahol zene is volt. Táncra a jeles napok, nagyobb ünnepek és a munkához vagy ennek befejezéséhez kapcsolódó ünnepek, továbbá a családi élet ünnepei adnak alkalmat. Ezek a Bál című fejezetben leírt menet szerint zajlanak le. Néha, az alkalomnak megfelelően, kiegészítik egyes szokásokkal kapcsolatos elemek. Nagyobb eltérést a szokásos táncmulatságtól csak a lakodalom mutat, melyben a táncnak nemcsak mulatsági, hanem bizonyos szertartásszerű funkciója is van.
