Irodalmi Szemle, 1972
1972/2 - M. Tóth Margit: Tardoskeddi táncok
40—45 évesek egészen különös módon, bizonyos mozgásmódbeli sajátosságokat megőrizve táncolják a városi táncokat. A mai fiatalok azonban, a 30 éven aluliak, a régi gazdag motívumkincsből már csak a kétlépéses csárdást tudják, azt is ritkán táncolják. Bármilyen kényszerítő is azonban az új, a régi formák sem szűnnek meg máról holnapra. A mai 60—70 évesek, akik még a generációk hármas tagozódásában nőttek fel, ha egy-egy lakodalomban egypáran részt vesznek, még mindig megteremtik — ha csak pár órára is — a régi hangulatot. Sok hagyományos formát elhagynak, de régi kedvelt táncaikat — a verbunkot, a váskatáncot és a friss csárdást — mindig eljárják még ma is. Az 1956-ban létrejött tardoskeddi tánccsoport tcbb fiatalt bevont munkájába, s ez bizonyos fokig felkeltette a falu népének érdeklődését hagyományai, elsősorban táncai iránt. Felújították régi népszokásukat, a Fonót, színpadra dolgozták a Váskatáncot, a Bukós csárdást és a Szinalázást. Az akkor már rég feledésbe merült hagyományok és táncok iránt mindenki nagy érdeklődést mutatott. Az együttes létezésének ideje alatt a bálokban minden alkalommal táncoltak lassú és friss csárdást, de az együttes megszűnésével ez is elmaradt. A fiatalok eljutottak ugyan oda, hogy becsülni tudják a hagyományt, s így a régi táncokat, de mindezt már nem érzik magukénak. A tánctanulás és a gyermekkor táncalkalmai A századforduló idején a tardoskeddi fiatalság, mint ezt a mai öregek példája mutatja, nagyon jól tudott táncolni. Ennek az a magyarázata, hogy a szülők és az általuk említett harmadik generációba tartozó öregek sokat foglalkoztak a fiatalok táncoktatásával, és nem utolsó sorban az, hogy a gyermek egész kicsi korától kezdve, életkorának megfelelően, valamilyen formában mindig kapcsolatban állt a tánccal. A gyereket már karonülő korában elvitték a lakodalomba, táncalkalmakra. Táncolni ianítgatták, mindig ott volt a táncolok között, de 4—5 éves korig csupán a tánchelyek néma szereplője volt. Egyedül nem sokat próbálkozott, inkább szemlélődött, figyelte a felnőtteket. A 6—7 éves gyermek már szülői biztatás nélkül, egyedül tette meg az első kísérletet a táncolásra. Ott volt a nagyobb gyermek és felnőttek mulatságain, a lakodalomban, és sarokban elbújva, de sokszor a szülők biztatására még a banda előtt is táncolnak kisebb-nagyobb gyerekek összefogózva. A mindenre fogékony gyermek így hamar elsajátította a táncot, játékaiba szervesen beépítette, felhasználta az idősebbektől látott mozgásokat. A gyermekek tánctanulásának harmadik periódusa már a tudatos tanulás kora. A 10—12 éves lányok eljárhattak a fonóba, ott a nagyobbak tanítgatták őket táncolni, vagy ahogy mondják, megtanulta egyik a másiktól. A tanulásban nagy szerepe volt a szülői nevelésnek is. Az említett alkalmakon kívül a nagyobb lányokat és fiúkat otthon a szüleik is tanították. A szülők rendezték meg farsangkor a gyermekbálokat vagy dudabálokat, ahol dudaszóra vagy citerára táncoltak. Ezeket kimondottan olyan szándékkal rendezték, hogy gyermekeik jól megtanuljanak táncolni. A dudabálon a gyerekek ugyanolyan táncokat jártak, mint a felnőttek, ugyanolyan táncrend szerint. így tanulgatva, eljutottak abba a korba, amikor a lány nagylány, a fiú legény lett, amikor már eljárhattak a felnőttek mulatságaiba, a bálokba. A bál Tardoskedden a lány 16, a legény 18 éves korában mehetett el először a bálba, s az első báltól számított nagylánynak, illetve legénynek. Módjában volt ilyenkor nemcsak az év jelentősebb napjain és főbb eseményein (lakodalom), hanem minden megrendezett bálon részt venni, ez a kor volt a táncéletben a legaktívabb időszak, ekkor élték ki magukat leggátlásmentesebben a táncban. Mint már említettük, a közösségi életnek azon fokán, amit a falu a századforduló idején is képvisel, kötelező erejű szokások szabták meg az egyén magatartását, így a bálnak is megvolt a maga évtizedek alatt kicsiszolt formája, rendje. Ezek az íratlan szabályok kollektív érvényűek voltak, és alóluk nem vonhatta ki magát senki. Minden nagyobb utca lakóinak volt egy dudaháza, ahol hetente egyszer, de télen néha kétszer is rendeztek táncot. Itt saját dudásuk zenéjére táncoltak, míg nagyobb mulatságaikat
