Irodalmi Szemle, 1972
1972/1 - Reverdy, Pierre: Versek (Cselényi László fordításai)
Nagy legendája van a magyar műfordításnak, a magyar irodalmi köztudat világ- irodalmi tájékozottságának. Helytálló-e a legenda? Hogy csak a francia nyelvterületről idézzek néhány nevet, akiknek haláluk után húsz, harminc, ötven, sőt száz év múltán sincs önálló kötetük: Lautréamont, Breton, Tzara, Michaux, Ponge és természetesen Reverdy. Ki volt Pierre Reverdy? 1889-ben született, s egyike volt a századelő francia avant- gardistáinak. Apollinaire, Picasso, Braque megbecsült harcostársa, s amikor 1924-ben a szürrealisták híres kiáltványa megjelenik, a Reverdynél alig néhány évvel ifjabb Bretonék már mint mesterükre néznek az összegyűjtött verseit épp akkor megjelentető Reverdyre. Mi az oka mégis, hogy mostohán bánnak vele nemcsak a magyar nyelvterületen, hanem magában a francia irodalomban is? Hiszen ha dicsőség-övezte idősebb vagy fiatalabb társaival (Apollinaire, Saint-fohn Perse, Éluard, Aragon, Breton) hasonlítjuk össze, be kell ismernünk, hogy Reverdy kultusza (ha beszélhetünk egyáltalán kultuszról) amazokénál jóval halványabb. Miért? Alkalmasint azért, mert a hagyományokkal sokkal radikálisabban szakító, előbbretekintő, „modernebb", mint amazok. Tény és való: Reverdyben sokkal kevesebb a romantika, mint a „Caligramme-ok“, vagy a „Bóják“ költőinek verseiben, hogy a szürrealistákat ne is említsük. Reverdy u pontos kifejezések, a szabatos fogalmazások, a kemény, szinte meztelenre vetkőztetett képek költője. S a tárgyaké. Braque-ék forradalma Reverdyben talált költőjére [vannak hipotézisek, melyek szerint amazok voltak az átvevők s nem fordítva, s ha a néhány éve a Maeght-alapítvány rendezte Reverdy-kiállí- tásra gondolunk, melyen kézzel foghatóan, szemmel láthatóan bizonyítva volt, hogy századunk szinte valamennyi korszakalkotó művésze hódolattal övezte Reverdyt, akkor hitelt kell adnunk eme hipotéziseknek). Summa summárum: volt már olyan, hogy akit alábecsül a kora, annál inkább megbecsüli az utókora (gondoljunk Kassákra, aki nemcsak sorsával: poézisével is hasonlít líránkban Reverdyre). Lehet, hogy Reverdy kora még mindig nem érkezett el. De elérkezik, s akkor kiderül, hogy századunk egyik legfontosabb költője volt. Cs Pierre Reverdy az ember és az idő Este Egy Jyuk a világ Alig egyetlen fény Egy kéz ragyogása a földön S egy fehér homlok a haj alatt Két fatörzs között Kinyílik az ég kapuja Az elveszett lovas körültekint a láthatáron Minden, ami a szelet kergeti Minden, ami kibúvik elbúvik És eltűnik A ház mögött így hát a vízcseppek hullanak S a számok siklanak Az árokpartról a tengerbe Leleplezett számlap (óralap) Határtalan terek Az ember túlközel a fölhöz A levegőben eltűnt madár meglepetés a magasból A folyosó mélyén ajtó nyílik A járókelőket meglepetés várja Egy két megjelent barát Egy meg nem gyújtott lámpa S egyetlen csillogó szemed Valaki mezítláb megy lefelé a lépcsőn Egy betörő vagy valaki Akire már senki se vár A hold megbúvik egy vizesvödörben Egy angyal a tetőn karikázik A patakban egy dal folyik perc Még nem tért vissza De ki lépett be az éjszakába A falióra összetett karokkal Megállt
