Irodalmi Szemle, 1972
1972/2 - Kmeczkó Mihály: Két vers
Kmeczkó Mihály halhatatlanság AZ ÜNNEPEK HARMADIK NAPJÁN HIRTELEN elengedte a kezem szavaim lombjába bámult testéből szürkéskék sikok álltak csokorrá világnyi PORUSOK SZEMMEL LÁTHATÓAN LÉLEGZIK ŐKET mint a haldokló verslábakon közeledem a fogalmakhoz mint a haldokló távol mindentől önmagamban keresem a tárgyak titkos gyülekezőhelyét a pillanatok végső tiszteletadásra sorakoznak körülállnak a tárgyak szemügyre vesznek akár a puskacsövek fargok közöttük mint a centrifuga már-már mindent kereknek vélek jegygyűrűmet a halál gerincét legkerekebbnek Harmos Károly: Szatirikus festmény
/
