Irodalmi Szemle, 1972

1972/2 - Vallejo, Manuel Mejia: Hogy felébredjenek az álmaik (elbeszélés)

akiben alapra leltek és elmerültek, s aki általuk valóságos dolgokat és valóságos lényeket álmodott.

S Antel hallgatott, figyelte a történeteket, a vándor költők és énekesek dalait. Azután a Kogu-indiánok énekelték el teremtés-éneküket:

Kezdetben volt a tenger és a sötétség.

Nem volt se nap, se hold, sem ember, sem állat, sem növény.

Csak a tenger, csak a tenger volt mindenütt.

Anya volt a tenger.

Ö volt a viz, a végtelen,

ő volt a tenger, és folyó volt ő, hosszú, leigázott.

És ő, csak ő volt, ő volt mindenütt.

Kezdetben csak az anya létezett.

Neve Gaulochovang.

Az anya nem volt ember, ő volt a semmi, nem volt ő semmi, aluna volt, ö volt az eszme, a gondolat, ő volt az eredendő szellem, a gondolat és az emlékezet.

Így lebegett az anya az alunában, a világban, mélyen

mélyen a mélységek fölött,

egyedül...

Antel a Huitotók álmaira emelte szemét, akinek tekintete olyan volt, mint a folyó, akinek szemét végtelen göröngyös síkságok tágították kerekre, s a Huitotók énekelni kezdték a Teremtés Dalát:

Semmi sem létezett, csak egy szellem.

Az apa megérintett egy szellemet, megragadta a titkot.

Semmi sem létezett. Nainuema Atya egy álom által

tartotta fogva

a szellemet, s azt hitte, az övé.

Álmodott fonállal béklyózta meg a szellemet jó erősen.

Kereste a szellem magvát, de keze csak a semmibe markolt.

„Foglyul ejtettem a semmit“. Nem volt ott semmi.

Az apa tovább kereste, kutatta a szellem lényegét, de csak kietlen, csalókra űrt talált...

Antel a kogu álmaira emelte szemét, akiknek lázas tekintete olyan volt, mint a tündöklő hó. A koguk folytatták a Teremtés Költeményét:

... S amikor az anya létezett,

földek formálódtak és világok, ott, ahol

a mi világunk is létezik.

Kilenc világunk volt, s egy keletkezett:

Kezdetben volt az Anya, a víz és az éjszaka,

Akkor még nem virradt fel a reggel.

Az Anyát úgy hívták: Se-Ne-Nuláng.

Egy apa is létezett, akit úgy hívtak:

Kata-Ke-Ne-Nuláng.

Volt egy gyermekük is, akit Bunkua-sének hívtak.

Nem voltak ők emberek,

sem más dolog. Az aluna voltak,