Irodalmi Szemle, 1972
1972/10 - JEGYZETEK - Vadász Ferenc: Mindkét nép javát fogja szolgálni
mindkét nép javál fogja szolgálni Manga János, a budapesti Magyar Tudományos Akadémia néprajzi osztályának vezetője s a magyar rádió néprajzi munkatársa és kutatója több mint két hétig Losoncon időzött. Innen utazott ki a losonci, valamint a nagykiirtösi járás szlovák és magyar községeibe, ahol anyagot gyűjtött tudományos munkájához. Itt-tartózkodása alkalmával baráti beszélgetést folytatott a losonci Kármán József Irodalmi Társaság tagjaival. Az alábbiakban a vele töltött órák emlékeként idézem a tőle hallottakat. Másodízben járok ezen a vidéken, s ezúttal is sok-sok falut jártam be. Tavalyi első gyűjtésem anyagát az ideiekkel egészítettem ki. Már elöljáróban megjegyezhetem, ezúttal is meggyőződhettem arról, hogy a losonci és a nagykürtösi járásban a magyarok és a szlovákok között a régmúltban igen szoros volt a kapcsolat. Az együttélés során kölcsönösen sokat adtak egymásnak és sokat kaptak egymástól. Itteni kutatásaim célja a paraszti kultúra, szokások, gondolkodás és a népdalok tanulmányozása volt. Él-e és hogyan él ezen a vidéken a népdal ma? Blauer népdaltudós ugyanis kételkedett a népdal jövőjében. Ez a műfaj szerinte halálra van ítélve. Mi azonban, akik ma is szorosabb kapcsolatot tartunk a faluval, cáfoljuk ezt az állítását. A rádió és a tévé műsorai is a mi igazunkat bizonyítják. Differenciáltan kell nézni a dolgokat, föltéve a kérdést: Mi is a népdal éltetője? Szerintem a népdal ma a reneszánszát éli. Hiszen például nálunk, magában Nógrád megyében a „Röpülj páva“ tévésorozat óta 15 községben alakultak teljesen új együttesek, amelyek azokat a népdalokat éneklik, melyeket szüleik és nagyszüleik ősei. Az új népi együttesek tagjainak életkora 20 és 70 között mozog. Bizonyos korban a népdal stílusa is átalakul. Kodály Zoltán régi stílusról beszél, amit az öregek énekelnek. A fiatalok viszont ezeket a népdalokat új stílusban éneklik: a korral együtt változik a népdalok szövege, módosul a dallamuk is. Mi, akik figyelemmel kísérjük a mai, átalakult falvak életét, megállapíthatjuk, hogy a régi közösségi formák kikoptak a falu életéből. Merevvé lettek az emberek, zárkózottakká. A régi közös szórakozások csaknem teljesen kivesztek, ma nincs alkalom a régen volt összejövetelekre. A falusiak új közösségi alkalmat teremtettek, s ugyanakkor a régiekhez való viszonyuk megváltozott. Blauer szerint a népdal nem fejezi ki a mai ember gondolkodását. Szerintem azonban igenis kifejezi. Mint ahogy Bach műveiben, a népdalban is örök szépségek vannak. A népdal: zenei anyanyelv! Kodály Zoltán szerint: a múlthoz való kapcsolódás. Az az ember, aki nem kötődik a tradíciókhoz, bizonyos értelemben szegény... Igen fontos ma is a ragaszkodás a régihez. A mát csak akkor lehet értékelni, ha az a múltból tükröződik. Ezt az egészséges folyamatot és törekvést igyekszik szolgálni a magyar rádió és televízió is. Persze nemcsak a hagyományok élnek, hiszen ma is születnek új dallamok, új szövegek, úgynevezett téeszdalok meg gúnydalok, amelyek a régi szövegek változatai. De rengeteg új szöveg is létrejön, új vagy régi zenére. És — szerintem — idővel ezek is népdalokká válnak. Ittlétem alatt, mint már említettem, néprajzi kutatásokat végeztem a magyar és szlovák községekben. A népi szokások tanulmányozásának politikai céljai is vannak. Többek között a magyarországi szlovákok települési kérdéseivel is foglalkozom; a szlovák kutatók ugyanis fölkértek arra, hogy fedjem föl a nálunk élő szlovákok körülményeit. A Matica slovenská és az Cstav Slovákov žijúcich v zahraničí intézeté vei közösen végezzük a munkát, amelyből mindketten csak tanulhatunk. A két nép gyakran kapcsolatba került egymással. Az Ipoly partján széles sávban élnek magyarok jooVzot
