Irodalmi Szemle, 1972

1972/10 - Lukáč, E. Boleslav: Emlékezés Gyóni Gézára

Cézár, hľaď, je tu vinobranie, na strapcoch strapec prehustý. Divých hôr štíty nech tonfi v krvi. Rodná zem nepustí.

Cézar, mám ženu s lonom vrelým, nežná je, krotká, na perách spev. Ako jej môžem rozplakať oči pre teba, pre tvoj hnev.

Zľakaný drobizg vtáčat biednych oblépa moje kolená.

Cézar, kto, kto sa postará o ne, keď pýcha pudtne ma?

Na štítoch krv je v Hispánii. Otriasajú sa vrchy, zem.

Byť strapcom vinobrania smrti, Cézar, ja nemôžem.

Tvoj palác nie je domom mojím, Nie mojím rozmar, nálada.

Korunu svoju skrvavenú hoď hoci do blata.

Čože ma po Hispánii,

nech diamanty hoc rodia kry.

Nad všetky drahokamy drahší môj život mizerný.

Život, oh nádhera ty svätá, jediná, čo mi jagáš snom.

Cézar, vedz, nad životom svojim

i ja som Cézárom.

Ba v mene kieho boha tróniš?

Aký ti ošiaľ právo dal, aby môj život bohom daný tvoj paloš určoval?

V Soracte háj už zelená sa, v srdci mi horí žitia plam.

Poď, žena moja. Korunu si Cézar, ty obrán sám.

Alebo pošli pretoriána Nech spurnú hlavu zotne ten.

No za dobytča na bitúnok Cézar, ja nepôjdem.

Cézár, lásd, épp a szüret áll már, Gerezd hegyén tömött gerezd. Vérben úszhat vad hegyek orma, A földem nem ereszt.

Cézár, énnekem asszonyom van, Forróölű, dalos, szelíd.

Teéretted jaj, hogy áztassam Könyűvel szemeit.

K'csi, szegény, ijedt fiókák Fogják, lásd, erős térdemet. Cézár, ki visel gondot rájuk.

Ha gőgöd eltemet?

Vért szűr a pajzs Hispániában, Rengenek a sötét hegyek.

Bús fürtnek a halálszüretre Cézár, nem mehetek.

Nekem nem házam a te házad. Nekem nem fáj a bánatod. Entőlem véres koronádat A sárba vághatod.

Mit bánom én Hispániát,

Ha gyémánt-hegyeket terem; Minden drágakövednél drágább Az én rongy életem.

Élet, élet, szent gyönyörűség, Egyetlen, mely nekem ragyog. Cézár, az életem felett En is Cézár vagyok.

Melyik Isten nevében trónolsz? Mily őrület adott jogot:

Hogy istenadta életemmel Játszik a pallosod?

... Soracte ormán zöld az erdő, Szívem élet-vágytól dagad,

Jer, asszonyom ... A koronádat Cézár, védd meg magad.

Vagy küldj hamar pretóriánust, Üsse szét e dacos fejet,

De bitangul a mészárszékre Cézár, én nem megyek.

Miért vettem meg épp Gyóninak épp ezt a verseskötetét? Ez már utólagos érdeklődés volt. Eredetileg már egy évvel azelőtt feltámadt bennem az érdeklődés, amikor kezembe került előző, már említett híres könyve, a Lengyel mezőkön, tábortűz mellett, amelyből az akkori Magyarországnak valószínűleg minden iskolájában szavaltak. Az a könyv, amelynek eredeti példánya mint becses ritkaság most került a kezembe.