Irodalmi Szemle, 1972

1972/10 - Lukáč, E. Boleslav: Emlékezés Gyóni Gézára

ben 1914-ben „A cs. és kir. várparancsnokság jóváhagyásával a küzdő katonák karácsonyára“. Igen becses a saját kezű ajánlás is, amely a költő sógornőjének, Wotocsek Elzának szól.

Miféle könyv ez? Ki ez a Győni?

Miért lett nevezetes e könyv s vele a költő? Mi állja belőle az időt, milyen maradandó értékű mondanivalója van a jelen számára is? S kapcsolatosak-e vele valamely szlovák vonatkozások?

S peregni kezd az emlékezés filmje.

A háború éveit a Selmecbányái líceum magasabb osztályainak növendékeként éltem át. Az intézetnek volt egy Petőfiről elnevezett önképzőköre (Sládkovič, Petőfi, Mikszáth annak idején szintén e patinás intézet diákjai voltak), szép ifjúsági könyvtára, kiválóan szakszerű tanári könyvtára, ahol rendelkezésemre állt az egész világirodalom. Az önképzőkörben ádáz sakkviadalokat vívtunk, olvastuk a napisajtót, valamint a különféle folyóiratokat, a konzervatív lapoktól kezdve a radikális Világig és a Nyugatig Az önképzőkört az ifjúsági elnök vezette, s a gyűléseken osztályfőnökünk, Klaniczay Sándor, a kiváló pedagógus és szakember képviselte a tanári kart. Hetente gyűlésez- tünk. Műsorunkon különféle Irodalmi és társadalmi tárgyú előadások szerepeltek és sok-sok szavalat. A magyar irodalom rendkívül gazdag szavalásra alkalmas versekben, s többnyire a nagy klasszikusokat mondtuk, de Kazinczy hatására új áramlatok, új hangok is feltünedeztek.

Természetes, hogy a háborúra, a háborús eseményekre is ráterelődött a figyelem. A hivatalos iskolai életet, akárcsak a társadalmi életet, elárasztotta a nagyhangú, elvakult nacionalizmus. Legalábbis a világháború első két évében így volt.

Ámde 1917-ben már a kimerülés jelei mutatkoztak, érezhetővé vált a kijózanodás s nyomában a békevágyhoz vezető fokozatos kiábrándulás.

Ezekben az időkben került Gyóni Géza említett verseskötete, a Lengyel mezőkön, tábortűz mellett új és újabb kiadásokban a könyvesboltokba, iskolai könyvtárakba s így a tanulóifjúság kezébe.

Bőséges választékot nyújtott a szavaláshoz, tág teret nyitott a képzeletnek.

Miért a képzeletnek?

Mert e költészet alapja szorosan egybekapcsolódott Gyóni sorsának romantikusan patetikus és végül tragikus vonalával.

Gyóni Géza régi békéscsabai családból, az Áchim családból származott. (Rokonai közé tartozott Áchim András is, a híres szociáldemokrata, majd radikális parasztpárti képviselő, a nagy parasztvezér, aki a földreform követelésével kihívta maga ellen az uralkodó földbirtokos körök gyűlöletét, ami aztán odáig fajult, hogy Áchim Andrást megölték.) A költő apja evangélikus lelkész volt Gyónón. (Gyón alföldi szlovák község, róla nevezte magát a költő írói nevén Gyóninak.) Több mint valószínű, hogy apa is, fiú is jól tudtak szlovákul. A költő édesanyját, a pozsonyi születésű Bekker leányt, még a költő gyermekévei idején súlyos lelki betegség támadta meg.

Gyóni Géza a szarvasi, majd a békéscsabai gimnáziumban végezte tanulmányait, s 1902-ben a pozsonyi evangélikus teológia hallgatója lett. Már a középiskolában megnyilvánuló irodalmi hajlamai itt megerősödtek, sok verset írt ebben az időben, munkatársa volt a pozsonyi Nyugatmagyarországi Híradó című napilapnak, előkészítette első verseskötetét, és persze ennyi közszereplés mellett a tanulmányait elhanyagolta.

Versek című kötete 1904-ben jelent meg Pozsonyban (Wigand F. K. nyomtatásában). A kötet tartalma: zsenge szerelmi költemények, amelyek a veszendőség érzésének tipikus fin de siécle hangulatát árasztják. Világosan érezhető rajtuk a nagy költőelődök — főként Vajda és Reviczky, de Komjáthy és Ady — hatása is [a kitagadottság és a szociális lázadás motívumai).

E félig idillikus, félig bohém diákéletre árnyék borul. 1904. január 24-én Gyóni öngyilkossági kísérletet követ el, az akkoriban divatos amerikai párbaj következtében. A golyó azonban megakadt a bordájában, s megmentették az életét. Ám teológiai tanulmányainak ezzel vége szakadt.