Irodalmi Szemle, 1971

1971/5 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Az Út és a Magyar Nap jelentőségé a csehszlovákiai szocialista irodalom kialakításában

élhetési körülményei miatt — nem hagyhatta el Stószt, ezt a kelet-szlovákiai falucskát, ahonnan nem volt áttekintése a mozgalom gyakorlati problémáiról és országos helyzetéről; szerkesztőtársai nagyrészt Pozsonyban éltek, a nyomda pedig Prágában volt. A szerkesztők a lappal kapcsolatos feladatokat mozgalmi munkaként, fizetés nélkül végezték, s megtörtént, hogy nem tudták kifizetni a nyomda számláját. Ezenkívül az egyre változó szerkesztői kollektívából, különösen kezdetben, hiányzott a teljes egyetértés. A szerkesztésben az első évben három tényező működött közre: a pártfunkcionáriusok, Fábry Zoltán és a sarlósok. Ennek következtében a folyóirat egy-egy számában nézeteltérések és módszerbeli különbségek tükröződtek. A nehézségek megoldásában sokat segítettek a lapnak Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető funkcionáriusai, mindenekelőtt Steiner Gábor és Major István, akik rendszeresen írtak Is a folyóiratba.

Az čľínak jó kapcsolata volt a párt irányítása alatt megjelenő hasonló tartalmú cseh Tvorbával és a szlovák DAV-yal. A Tvorbából e folyóirat számára rendszeresen vettek át képanyagot, cikkeket is fordítottak, a davistákkal pedig a pozsonyi szerkesztők személyes barátságban álltak, s elvtársi üdvözletüket Az Űt első száma a beköszöntő előtt hozza: „Kimondhatatlan örömmel tölt el, hogy új harcos áll be mellénk a frontba. Mi, kik vállaltuk, hogy aláássuk a felásott talajt, a léleknélküli, tehetetlen, de annál őrjöngöbben tomboló kapitalizmus törmelék élete alatt itt Szlovenszkón, mi éreztük legjobban oly magyar szócső hiányát, mely körül a magyar munkás- és kisgazdaifjúság az életképes fiatal magyar intelligenciával csoportosulna. Az út, melyre ráléptek, betölti ezt az űrt. Üdvözöljük utatokat, mely végül is a DAV útja is." (Aláírás: Laco Nóvómé ský.)

Az Üt megszűnése után a szocialista irodalom legjelentősebb magyar fóruma az Osztraván szerkesztett napilap, a Magyar Nap lett. Míg a régebbi kommunista napilapot, a Kassai Munkást, 1918 után a Magyar Tanácsköztársaság emigránsai szervezték újjá, a Magyar Napot már az új államban felnevelkedett kommunista és baloldali értelmiségiek szerkesztették, a főszerkesztőn kívül: Ferencz László, Nágel Endre, Bethlen Oszkár, Szekeres György és Vass László. A kommunista és szocialista művészek, írók közül legaktívabb munkatársai voltak: Fábry Zoltán, Lőrincz Gyula, Forbáth Imre, Ilku Pál, Sellyei József, Berkó Sándor, Vadász Ferenc. A lap kulturális és irodalmi téren különösen gazdag és széles körű tájékoztatást nyújtott: közölte a szovjet írók alkotásait, a hazai szocialista és haladó polgári írók (például Darkó István) írásait, a magyarországi népi írók és az erdélyi írók műveit is. A szerkesztőség nagy gondot fordított arra, hogy új, addig még kevésbé ismert szocialista íróknak is teret adjon, mint például Prerau Margitnak és Berkó Sándornak. Művészeti kérdésekkel elsősorban Lőrincz Gyula foglalkozott, ő rajzolta a lap címbetűit is, s az esztétikai fejtegetéseket ügyesen kapcsolta egybe a népfrontpolitika aktuális problémáival.

Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezető funkcionáriusai közül főként Steiner Gábor és Major István beszédeivel, cikkeivel találkozunk a Magyar Napban. A politikai kérdések közül első helyen állt a fasizmus elleni küzdelem: a külpolitikában a németolasz fasiszta centrum és a spanyol polgárháború, a belpolitikában pedig' a Henlein vezette német, a hlinkás szlovák és az Esterházy—Jaross irányítása alatt álló magyar reakció leküzdése, antiszemita és nacionalista demagógiájának leleplezése.

A szlovákiai magyar írók közül legtöbbet Fábry Zoltán publikált benne, mintegy hétszáz cikke, tanulmánya, naplójegyzete jelent itt meg. Ezekből az írásaiból látjuk, hogy régebbi dogmatikus, főként csak a politikai mondanivalót hangsúlyozó kritikái után itt egy népfrontosabb, körültekintőbb, az esztétikai mércét fokozottabban érvényesítő irodalomszemléletet érvényesít. E lapban közölt írásainak egy része kötetben még máig sincs kiadva. Sellyei József, az autodidakta parasztíró az első két évben igen gyakran publikál a lapban falusi riportokat, tudósításokat, karcolatokat és a parasztság életkérdéseiről szóló értekezéseket. Sellyei nem volt kommunista, de mint meggyőző- déses demokrata és antifasiszta támogatta a párt népfrontos törekvéseit. A Magyar Nap munkatársaként vett részt 1936-ban (Barta Lajossal együtt) a brüsszeli békekongresszuson, s erről szóló beszámolóját a lap folytatásokban közölte. A Csehszlovákiából kiutasított Balogh Edgár a lap legagilisabb romániai tudósítójává vált, állandó címekkel (Havasalföldi napló, Katonanotesz) megjelenő beszámolói azt bizonyítják, hogy hazánkkal és az európai antifasiszta harccal rendszeres kapcsolatot tartott.