Irodalmi Szemle, 1971

1971/7 - HAGYOMÁNY - Darkó István: Csallóközi halászat

és kiemelkedett a vízből, máskor pedig nyugodtan úszva kimutatta a hátát, s ilyenkor nyíllal, szigonnyal a partról is el lehetett ejteni.

A vizát a magyarság történelmi halának is nevezhetjük. A Képes Krónika megőrizte emlékét annak az ötven darab csallóközi vizának, amelyet I. Endre, a bőkezű magyar király küldött Győr alá a nemrég még ellenséges, de utóbb éhség pusztította német sereg megmentésére. Szigetvár veszedelme, „örök keservünk“ előtt Zrínyi Miklós és hívei arra sürgették Miksát, a császárkirályt, hogy összegyűjtött nagy hadával siessen a török ellen, az ostromlott vár felmentésére. Miksát azonban sehogyan sem tudták rávenni a segítségnyújtásra. Mikor aztán a török elfoglalta Szigetvárt, Miksa több külföldi fejedelemmel együtt elment a komáromi vizahalászat megtekintésére. Somorja város jegyzőkönyvei II.' Rákóczi Ferenc korából őrizték meg egy nagy vizafogás emlékét. A vajkai halászok segítségével történt ez, és nagyban segített a város Ínséges helyzetén. A vizákkal a csallóköziek nagy (külföldi kereskedést is űztek, Bécsbe és Lengyel-, Német-, Franciaországba is szállították a nagy halakat. A viza mint a mesterség címere ott volt a csallóközi halászmesterek ajtaján. Egy rézbe karcolt példánya látható a Csallóközi Múzeumban, a máig is élő Khin család céhmesteri jelvényeként.

A dunai vizának már csak az emléke él a Csallóközben. Az utolsó vizát a halászok elbeszélése szerint az 1929. évi nagy tél pusztította el. A Duna egyik mellékágában tartózkodott, és óriási állat lehetett, mert a halászok egyszer bekerítették a hálójukkal, de nem bírták partra húzni. A csónakot is majdnem felborította, a hálójuk is odaveszett.

Az egykori Duna-meder, a gazdag vízerek és tavak lecsapolása, a Duna nagy szabályozása után a Csallóköz ősvilága letűnt. A sík földeken — a nép nyelvén: a laposokban — aranykalászt rengetett azután a szellő. De a pusztuló ősfoglalkozásnak még nemrégen is sok szerszáma volt használatban, és sok régi módja is megvolt az Öreg-Duna halászainak emlékezetében. Csakhogy a régi halászok kihaltak, s mesterségük szép tudományát már csak a leírások, a szakszerű feljegyzések és a múzeumok őrzik.

Az ősi halászszerszámok közül Khin Antal, a csallóközi halászat szaktudósa a vejsze egyetlen példányát találta meg a két világháború között. A halászok vejsznek ejtik, s a csallóközi oklevelek tanúsága szerint az Árpádok korában is így ejtették. A nyelv- történet megfejtése szerint a vejsze finnugor szó, s még az őshazából kísérte ide a népet. Egy évszázaddal ezelőtt még sok vejsze volt használatban. Ortvay Tivadar neves tudósunk vízhelyeknek magyarázta a vejszhelyeket, mert nem ismerte a szerszámot. Megmaradt példánya szerint a vejsz fából készült, s tulajdonképpen a szárnyas- vörse (=varsa) őse; ez ufóbbi fonalból készült. Jankó János, a magyar halászszerszámok eredetének a kutatója, nagy munkájában a vejszét a magyar halászat legrégibb emlékének mondja. Herman Ottó leírása szerint: „A vejsz nádfalakból készült, súlyokkal az iszapba bevert, tehát át nem helyezhető, a halak betévedésére szolgáló készülék.“ Herman Ottó sokfelé kutatta a vejszét, de a fából készült csallóközi vejszet nem ismerte. Az ő leírása szerinti őstörténeti darab inkább a bodrogközi vészeléshez hasonlít, mert az is fűzfavesszőből font sövény. A csallóközi vejsze szintén sövény, de nem fonott, hanem hüvelykujj vastagságú vesszőkből vagy vékony rudakból van a szárnya. A vesszők vagy rudak függélyesen állnak a porgolátsövényben, és alul-felül vízszintes rudak tartják. Egyik vízparttól a másikig ér, közepén nyílás van a vörse számára, s főként a tavaszi áradás alkalmával használták.

A haladásban akadályozott hal a vejsz kapujába letett vörsébe menekült, s itt rekedt. A vörse vagy rekeszvörse fonalból készült háló volt, faabroncsokkal és karókkal. Közeli rokonságot mutat a vogulok usém, vagy usmő nevű halászószerszámával. Ez pedig a Herman Ottó leírta magyar cége vagy szégye hasonlója, amelyet az Árpádkori oklevelek sűrűn említenek a Csallóközben, de a mai halászság már hírből sem ismeri.

Egy másik ősi szerszám, amelyet már csak nagy ritkán használnak a csallóközi halászok, a koca. Minden bizonnyal ótörök, tehát onugor eredetű, s a magyarság onugor rétegének volt a szerszáma. Még századunk elején is gyakran használt eszköz volt, főképpen harcsát és kecsegét fogtak vele. Zsák formájú, csónakról használt keresőháló.

A magyar halászszerszámok közül a legértékesebb és legelőkelőbb az öregháló vagy