Irodalmi Szemle, 1971

1971/10 - Ruttkay György: Egy aktivista festő vallomásai

együtt voltunk, Béla rábeszélte Edust, hogy üljön nekünk modellt. Persze Edus beleegyezett, és napokon belül — Kontuly lakásán — hozzáláttunk az arckép megfestéséhez. Ment a munka, s én akkor alkottam életem egyik legszebb, de egyben „legvadabb“ portréját, s ez nálam maradt. Mivel Edusnak is adni akartam egy képet, külön

— az ő lakásukon — festettem róla egy finom tónusú pasztellt, amelyről úgy nyilatkozott még évek múltával is, hogy a legszebb arckép, amit valaha róla festettek.

Ezután ismét visszakapcsolok a Kelet-szlovákiai Múzeumban rendezett kiállításunkra. A múzeumi képtár elhelyezésére szolgáló, két felső világítású termet ugyanis az akkori igazgató, dr. Polák, folyamatos kiállítások rendezésére használta, és ezzel a múzeumba szoktatta a város közönségét. Ezt a helyes kultúrpolitikát élveztük mi is, amikor ezekben a termekben állítottuk ki műveinket. Itt említendő, hogy ugyancsak dr. Polák tette lehetővé, hogy a múzeum egyik földszinti, jól világított, addig kihasználatlan termét a Budapestről Kassára települt Kron Jenő grafikus szabadiskola tartására díjmentesen használhassa. Nemcsak én, hanem sok neves prágai és budapesti művész rajzolgatott itt kassai tartózkodása alatt, mert aktmodell mindig volt a növendékek számára.

Ebben a kulturálit környezetben nyílt meg 1922. augusztus 15-én a kiállításunk, amelyről a megjelent kritikai beszámolók rám vonatkozó részét az alábbiakban közlöm:

A Kassai Ojság kritikusa, Fényes Andor dr. így ír:

„Dr. Ruttkay György mint kiváló grafikus és fejlődőképes kolorista mutatkozik be ezen a tárlaton. Legutóbbi kiállítása óta nagyot haladt. Biztos célkitűzésű művészegyéniség, aki egzakt tudása mellett megőrizte ifjúságának üde hímporát. Rajzainak kitűnő térbeosztása, könnyedsége mellett markáns kifejezőereje imponál. »Vad lovák« című tusrajza az első teremben mozgást és erőt reveiül. »Tánc« és »Harc« (a budapesti Nemzeti Szalonban is szerepelt rajzaim — Szerző megj.) ceruzarajza mozaikszerűségével és stilizáltságával egészen különös hatásokat vált ki. Tájképei formában előkelőek, színezésben decensek. Festményei sajátszerűen simák, mindenkor éreztetve a biztos kezű grafikus rajztudását. ...“

(Befejező rész a Januári számunkban)

Ruttkay György: Tusrajz