Irodalmi Szemle, 1971

1971/10 - Wurczel Gábor: A szegény ember fia, Jetka

ben. Szükségünk lesz a halálfélelmünkre. Erre is igényt tart az élet. És csak azért is lágyan lépkedünk a koporsóval.

Az öreg nénit mintha az angyalok emelték volna a magasba.

A temetés után Jetka, a szegény ember fia, mintha mindig dombra és a dombról egy mély gödörbe lépne, ellötyögött a koporsóvivők után a kocsmába. Egy lökhajtásos repülőgép rémült menekülésre késztette az öreg malom tetejéről a galambokat. Északról fellegek gyülekeztek. A lökhajtásos gép újra elhúzott a falu felett. Nyomában egy utasszállító Iljusin dörömbölt végig a felhők által leszűkített ég boltozatán.

— Laudetur! — köszöntem otthon a kutyánknak. A fák zsenge levelei reszkettek a hirtelen hidegre fordult áprilisi tavaszban. A Duna mellékágaiban bömbölve tört utat a tavaszi áradat. Csuromvizesen dolgoztak az erdőmunkások. Szalonnájuk ott savanyo- dott a ladikban. A Vágón megmérgezett halak tetemeit sodorta a tavaszi ár. Tűzoltók próbáltak életet adni a méteres harcsának, kis levegőt a pontynak, életet a kárásznak, sügérnek, selyemhalnak, patucnak, dörgicsének, ráknak, csigának, félholt békának, életet a folyónak.

Ezen a héten reggelenként fáztak az emberek, és szidták a hivatásos TV-időjóst. A vetések halványodni kezdtek, a lucerna gyökereiben megdermedtek a nitrogénmikró- bák, sorvadásnak indultak az ínyek. A falu boltjából elfogyott az alma, a citrom és a narancs. A templomi gyűjtés abbamaradt. Két faluval feljebb hatadmas ,.garambol“ volt. A papnak a szakácsnője mondta, Kósáéknak Mári néni, Mári néni Nagyéknál hallotta.

Ogy éjfél körül megdördült az ég. Egy fiatal házaspár éppen akkor vetette meg az ágyat. Kialudt a villany. Egy bömbölő csecsemőnek teát főzött hálóingben didergő anyja. Záporos jégeső sepert végig a falun.

Reggelre mocskos köd lopakodott be újra a faluba. Alig lehetett látni... A fejőnők találtak rá Jetkára abban a kanyarban, ahol az első világháború halottjainak jelképes sírja áll. Egy süket öregasszonyhoz vitték, aki nem akart ajtót nyitni. (Az istállóba mégsem vihették.) Reggel a gyerekek taknyos orral mentek az iskolába, az új harangozó egy újabb szent fejét találta lehullva a padok alatt. Feri akkor kezdett hozzá maszek alapon a vaskapuk csinálásához. Az orvos megbetegedett.

Mégis tavasz volt. Földünk történetében körülbelül a hárommilliomodik tavasz.

Jankó Alexy: Magas-Tatra (1956)