Irodalmi Szemle, 1971

1971/1 - Csukás István: Az Apostol első szlovák fordítása

aligha írta volna 1922. február 20-i levelében, hogy e fordításokat „nem ismeri ugyan", de megszerzésükre tárgyalásokat folytat.

A kiadásra vonatkozóan most már két lehetőséget is lát. Az amerikai szlovák előfizetők segítségével saját költségén is vállalná a kinyomtatást, de biztosabb sikert remélne a Petőfi Társaság nevén megjelenő kiadványtól. Az utóbbi esetben az Athe- naeumtól kölcsönveendő klisékkel szeretné illusztrálni könyvét. Ha hazai kiadásra kerülne sor, s ha annak gondozásával őt bízza meg a Társaság, Podhradský a szolnoki nyomdát javasolja, mert akkor közvetlenül ellenőrizhetné és Irányíthatná' a munkát.

A kiadvány előkészítésére szóló megbízatást azonban — amelyet oly nagy örömmel vállalt — nem hozza a posta. Podhradskýnak kételyei támadtak, attól tart, hogy az egész terv füstbe ment. Gyanúját az is táplálja, hogy február 20-i levelére nem reagálnak. Tisztán akar látni, ezért — nem várva tovább Szávay jelentkezésére — március közepe táján újabb levelet ír a főtitkárnak. Határozott feleletet akar kapni arra a kérdésre, hogy „a Petőfi Társaság fenntart]a-e Petőfi tót fordításai kiadásának tervét s ha igen, megszerezte-e már valamely más szerzők fordításait“. Tudni akarja, mire számíthat, mert már nagy munkát fektetett a vállalkozásba. A kézirat tisztázásából már elkészült 160 lappal, átnézte és csiszolgatta az 1893-ban kiadott versek szövegét. Ekkor jelenti be azt is, hogy új munkáinak számát időközben „megszaporította" Az apostol fordításával. Udvarias, de rövidre fogott levelének sorai között érezni a méltatlankodást amiatt, hogy a Petőfi Társaságtól néhány érdeklődő és biztató szón kívül még semmiféle támogatásban nem részesült. Pedig súlyos anyagi helyzetében még a másoláshoz szükséges papír árát is csak „a falatnak szájtól való megvonásával“ képes fedezni. E levelében az amerikai szlovákokhoz fűzött reményeiről már nem tesz említést. Válasz tehát onnan sem érkezett, segítséget nem várhat. Szavaiból úgy tűnik, mintha már azzal is számot vetett volna, hogy hányatott élete utolsó nagy vállalkozása nem hozza meg számára a megérdemelt erkölcsi és az annyira szükséges anyagi sikert. Csalódottan írja Szávaynak: „Ezzel a kézirat-tisztázattal az a célom, hogy azt — ha erre helyet kapok — a Petőfi Múzeumban pár hétre kiállítom s azután, ha nem akad olyan kiadó, aki évtizedek fáradságos munkáját méltányosan díjazná, elteszem egyéb keserű emlékeim és a begyújtani való papír közé."

Mielőtt azonban kénytelen lenne végleg „keserű emlékei“ közé tenni a szép terveket, még egyszer megcsillogtatják előtte a reményt. A keserű hangú „ultimátumra“ Szávay Gyula sietve válaszol, bár Podhradský nem egészen azt kapja, amit várt. A Petőfi Társaság vezetői a kiadás határozott vállalása helyett most is csak a másolás folytatására biztatják, bekérik az anyagot megtekintésre, Podhradskýtól várják az előfizetők toborzását, és most első ízben érdeklődnek eddigi kiadásai felől. Ennyi is elegendő azonban, hogy az öreg embert újabb erőfeszítésekre sarkallja. Nagy buzgalommal lát újra munkához. 1922. április 3-án kelt — s egyben utolsó — levele szerint a lemásolt szöveg már 260 lapra nőtt. Ha az egésszel elkészül, személyesen kívánja felvinni bemutatásra. Addig is pontos leírást ad a kézírati anyag formájáról, kiállításáról, és meg-1 fogalmazza a véglegessé vált, kétnyelvű címszöveget. Ekkor már nem gondol más fordítók munkáira, úgy látszik, az összegyűjtési kísérletek nem vezettek eredményre. A kiadás költségeinek előteremtésére is van még egy utolsó ötlete. Most már nem az amerikai szlovákokra gondol, hanem a kivándorolt magyar munkások között keres előfizetőket. „Végső kísérletként“ azonos szövegű cikket küld a Clevelandben megjelenő Szabadság szerkesztőségének és az Amerikai Magyar Népszavának, s kéri azok olvasóit, hogy „előfizetésükkel ők tegyék lehetővé Petőfi tót fordításainak kiadását". Számítása szerint a példányonkénti 2 dollár — 250—300 előfizető mellett — fedezné a költségeket. A nagyobb siker érdekében a Petőfi Társaságot is igyekszik rábírni, hogy lépjen érintkezésbe az amerikai lapokkal, s szorgalmazza az előfizetők jelentkezését. Kiadásairól is számot ad, azok összesen 840 koronát tesznek ki, de ebben már a kéziratok bemutatásával kapcsolatban tervezett pesti út vasúti jegye is benne van.

Utolsó levelének tisztán maradt oldalára valaki ráírta: Petőfi tótul, 1000 K. Ezzel az összeggel járult tehát hozzá a Petőfi Társaság a centenáriumi szlovák kötet költségeihez. A finn nyelvű kiadvány megjelenésén kívül ennyi valósult meg a február 14-i határozatból.

Mert amikor az elkészült kézirattal — szándéka szerint — Podhradský „a húsvéti ünnepek után“ felutazott Budapestre, közölték vele, hogy munkájának kiadására belát