Irodalmi Szemle, 1971
1971/1 - Csanda Sándor: Balassi Bálint versformái
A költő délszláv formáit szakszerűen és részletesen megvizsgálta Vujicsics D. Sztoján a Filológiai Közlönyben megjelent tanulmányában (1961. 117—126.). Egy horvát virágének nótájára írta Balassi ifjúkori Aenigmáját (talányát), a bécsi utcalányokról szerzett verse pedig délszláv vagy lengyel dallamra is énekelhető: „az Dokiéi sem Se de- viciöom bila nótájára vagy amaz lengyel nótára: A pod liesem.“ Az elsőnek a ritmusáról Vujicsics ezt állapítja meg: „A vers 28 sora közül 13 háromütemű, 15 kétütemű.“ A költeményt, Eckhardttal szemben, nem 16, hanem 8 szótagú sorokból állónak tartja. A verset mi a négyes rímű nyolcasok közé soroljuk. A 67. számú vers délszláv nótajelzését Vujicsics egy 4-6 tagolású tizes, deseterac sornak tartja, eszerint Balassi verse „a deseterac egyik legkoraibb visszatükröződését őrizte meg a magyar költészetben." De Vujicsics nem tud elfogadható magyarázatot fűzni a versszakok 5. és 6. sorához, mert ezek hatosok, s a tízesnek ilyen kombinációja a szerb-horvát költészetben teljesen ismeretlen. A rímeket és a feltehető ütemezést az első strófán mutatjuk be: Délszláv versformák Az Zsuzsanna / / egy szép német / leány, a Bécsben lakik 1 / Tiefengrab / utcáján, a Piros rózsa 1 / tündöklik / orcáján, a Szép kaláris / / tetszik az / ajakán, a Kit sok vitéz / kiván, a Szép voltát / csudálván a De csak heálban szeretik / sokan. a Az utolsó sor nem szabályos deseterac, mert a cezúra szót metsz ketté. Vujicslcstól eltérően azt is valószínűnek tartjuk, hogy Balassi a fent jelölt módon ütemekre tagolta a deseterac hosszabbik felét, s ez teremtette meg az átmenetet az 5. és a 6. sor tagolt hatosaihoz. Az elmondottakat summázva a következő megállapításokra jutunk: a Balassi versek strófákba és sorokba való rendezésénél elsősorban a világosan felismerhető rímeket kell figyelembe venni. Az akadémiai kiadástól eltérően valamennyi páros rímű felező tizenhatosát (12., 25., 42., 46. és 91. számú költemények) négyes rímű nyolcasnak tekintjük. Az eddig szintén páros rímű, de hármas tagolású tizenhatosait (Siralmas nékem idegen földen; Kegyelmes Isten, kinek kezében; Adj már csendességet, lelki békességet] az előbb ismertetett képlet szerint hatsoros strófákba lehet osztani. Az Ö szent Isten, kit kebledben és a Reménységem nincs már nékem kezdetű verseket páros rímű húszasokból 12 rövid sorú (4-6 szótag) strófává lehet átalakítani. A Szít Zsuzsánna tüzet kezdetű költemény helyes versformája nem öt-, hanem 11 soros, a Bocsásd meg Űristen strófája pedig nem négy, hanem öt sorra osztódik. A Balassi-szak — amint erre már mások is rámutattak — valójában nem hármas rímű tizenkilences (belső rímekkel), hanem kilencsoros, két páros és egy hármas rímmel. A fentiekből az tűnik ki, hogy Balassi sorainak jó része lényegesen rövidebb az eddigi kiadványokban feltüntetetteknél, s ez meg is felel a magyar verselés fejlődésének (líraibb forma), mert fellépése előtt a régi magyar költészetben főként hosszú, összetett verssorokat találunk, XVII. századi líránkban pedig — nyilvánvalóan az ő hatására — uralkodóvá válnak a rövid dalformák. Még a Balassiéinál is rövidebbek az övével teljesen rokon tartalmú és formájú cseh és szlovák reneszánsz versek sorai. Ütemeit tekintve lényegében egyetértünk Horváth Jánossal és Vargyas Lajossal. Példáinkat ritmizálva úgy láttuk, hogy ifjúkori verseiben még csak alakulóban, keletkezőben vannak bizonyos ritmusformák (legtöbbször más „nótát“ utánozva), érettebb költészetében azonban már nagyrészt mai magyar ütemeket találunk.
