Irodalmi Szemle, 1971
1971/8 - Mészáros László: Aforizmák
Mészáros László a/oizmák Gondolataink meglephetnek ugyan bennünket, de sohasem szabad megijednünk tőlük Egy ember tragédiája: egész életében csak csodálta az életet. Az ostobaság a bölcsek fogalma: az ostoba számára állapota természetes. Kétségtelen, hogy a tudomány segít nekünk — de rajtunk nem segíthet. A házasságban már nem várni kell a szerelem megnyilvánulásait, hanem észre kell venni őket. Minden probléma megoldódik valahogyan, de a probléma az, hogy ne akárhogyan oldódjon meg. A szerelem a testet, a gondolkodás a lelket fiatalítja. A fiataloknak nem öreg bölcsekre, hanem ifjú szellemekre van szükségük. A viszonzatlan szerelem mindig csak egy ember tragédiája — a beteljesült szerelem gyakran kettőé. A siker is csak úgy jó, ha megosztható valakivel. „Örülök, hogy élek“ — mondja az ember többnyire éppen akkor, amikor nem sok oka van az örömre. A sors az akarat kudarca. Igazi párbeszéd csak ott lehetséges, ahol a partnerek nemcsak meghallgatják egymást, hanem feltételezik azt is, hogy a másiknak is igaza lehet. Aki keres, az legalább csinál valamit.
