Irodalmi Szemle, 1971
1971/8 - Gál István: Reményi József levelei
elfoglaltságom, hogy egyelőre aligha írhatok magyar irodalmi vonatkozású tanulmányokat. Talán a nyáron lesz érkezésem. Reméllem, hogy közben megkapta a karácsonyi küldeményt s hogy Prof. Lamont is írt, noha ebben nem lehetek bizonyos, mert betegségénél fogva nekem sem válaszol. Szívemből önnek s családjának minden jót kívánva, vagyok baráti üdvözlettel: Reményi József 11. 1951. Aug. 22. Kedves Gál Uram: Ma érkezett levelére azonnal válaszolok, annál inkább, mert gyakran gondolok önre s természetesen érdekel sorsa. Sajnos, újabban nem kapok Magyarországról könyveket, ennélfogva nem Is ismertethetem őket. Kétségtelenül érdekelne a Csillag nevű havi folyóirat s az Irodalomtörténet. Ha elküldetheti címemre, köszönettel venném. Külön borítékban, rendes postával, elküldtem önnek magyar tárgyú, angol nyelvű munkáimnak jegyzékét; ez a jegyzék nem foglalja össze esztétikai és filozófiai műveimet, amelyekben nincsenek magyar vonatkozások. Válaszából hagyja ki az Ashbury uccát, mert ez régi lakásom címe s nem az egyetemé. Elég, ha azt írja: Dr. J. Remenyi, Western Reserve University, Cleveland, Ohlo. Igaz: tud-e valamit Dr. Ertsey Péterről, a Tiszatáj szerkesztőjéről? Hónapok óta nem kaptam tőle értesítést. Ha sorsáról tud, hálás lennék, ha erre vonatkozólag információt küldene. Hadd közöljem ezt is: ősztől kezdve — ez újítás az amerikai életben — a modern európai irodalmat a televízión fogom tanítani. Mindenesetre meglátjuk, hogy ez a pedagógiai kísérletezés micsoda eredményre vezet. Minden jót kívánva, vagyok őszinte köszöntéssel igaz híve: Reményi József 12. 1952. okt. 15. Kedves Gál Uram: Egy Londonban élő barátom azt írta nekem, hogy a hazai Pen Club közvetítésével esetleg megszerezhetem Szegeden lévő verseim géppel írt példányát. Ebben az ügyben ha lehetséges, szíves közbenjárását kérem, de csak abban az esetben, ha sem önnek, sem másnak ebből nem származik kellemetlensége. Végül Is az esztendők folyamán annyi szolgálatot tettem a magyar kultúrának az angol nyelvű világban (ép a tegnapi postával küldtem el Önnek Arany Jánosról és Eötvös Józsefről írt angol nyelvű tanulmányaimat], hogy talán ennek alapján is kérésem figyelembe vehető. A következőkről van szó: a második világháború végeztével, Juhász Gyulával való kapcsolataim alapján, verseim ügyében leveleztem Ertsey Péterrel, a TISZATÄJ szerkesztőjével. Abban állapodtunk meg, hogy verskötetemet a szegedi Juhász Gyula Társaság fogja kiadni. Közben azonban, a magyarországi rendszerváltozás következtében, a kiadás elé akadályok merültek, annak ellenére, hogy verseim a szó konvencionális értelmében „politika-mentesek“, vagy talán éppen ezért. Magamnak egyetlen példányom sincs kiadásra szánt verseim gyűjteményéből, ennélfogva közel két évvel vagy tán másfél évvel ezelőtt megkértem Ertsey Pétert arra, hogy a nála lévő példányból, amelyből kérésemre többet legépeltetett (pénzt Is küldtem erre a célra), egyet küldjön amerikai címemre. Ertsey Péter, aki a legnagyobb jóakarattal kezelte verseimet, közölte velem, hogy a hatóságok nem engedik meg verseim visszaküldését. Ebben az ügyben még egy-két levelet váltottam vele, ám levelezésünk körülbelül másfél éve megszűnt, természetesen neheztelés nélkül. Érthető, hogy versanyagomat szeretném visszakapni, s ha londoni barátom szuggeszclója „praktikus“, arra kérném, hogy a Pen Club útján próbálja verseimet visszajuttatni. Ismétlem: ha lehetetlen, ezt is tudomásul veszem, mint sok egyéb dolgot, s semmiesetre sem akarom, hogy Önnek, Ertseynek vagy bárki másnak bajai származzanak ebből az ügyből. Persze, nem értem, hogy miért ne lehessen a verseket visszaküldeni. Kinek ártanak? S ha használnak, akkor csakis a magyar alkotó szellem kitágult látóhatárának! Ha közbenjárása ebben
