Irodalmi Szemle, 1971
1971/7 - Fried István: „csak Földet üvöltök és börtönt döngetek” (Földes Sándor lírája)
pontban). Az Embernek nyújtja kezét Eranz Werfel, Ernst Toller és Kassák Lajos is, az ő költeményeikre rímel Földes Sándor költői programja: mert elindultunk az Ember felé! Minden felé nyálazzuk ínyeink, máglyás szemünkben Tettek égnek, ugat kezünkben a véres fáklya: rohanni! rohanni! rohanni nászhintő, fényes éjszakába — csattogva, mint lángoló véreb fölharapjuk a Föld fekélyeit, tajtékozva a hét zászló-szavát Elet, Elet! Elet!... A programban ott az első Földes-kötet formai problematikája: az expresszionista nyelvi réteg, az Adytől és Kassáktól egyaránt származó kifejezések, illetve nagybetűs írásmód, a hagyományos verselés széttörésére irányuló kísérlet, mely helyenként visszasimul az időmértékes verselés kötöttségébe, az állandó izgatottság, mely a halmozott mondatrészek gyakoriságában is kifejezésre jut, az ünnepélyességet megtörő köznapi szavak, az összetett szavak kedvelése, a főnevekből alkotott expresszív melléknevek... A kötetnek azonban csak egyik rétegét alkotják az expresszionista versek. Azokból lassan bomlik ki az újfajta költői világ, melynek eszmei jellemzői a világra tárul- kozás, a jóság hirdetése: En: jóságkereső, fényhabzsoló atóm szent vásárfiákkal játszom, hiszek a csodában, János látomásaiban, Barbusse és Einstein nyilalásaiban... Másutt: és szép csak az Ember, ki trágyadombon szívét ököllel nyitja s gyermekének célokról énekel. Ám már ebben a kötetben ott az előbb ködösen megfogalmazott, majd egyre jobban kiszínesülő új világ ígérete. Az Ember „Idő s Tér ketrecéből kilódul", „Ember, Te vagy az Ot! Kiálts! Rohanj! kezedben lángoló szíveddel). A költő is égő jel gyanánt dobja föl szívét, a kőműveseknek új tornyokat kell emelniük, a szó szerszámmá válik, a költő kiadja a jelszót: El a formáktól! Formátlanul akarom látni elömlő fényed, mert formátlan vagy! S a kötet leginkább felforrósodó verséből idézünk: de én Veled építek új országot itt és a Föld erejében s a vén világ halotti szobrát mintázom rólad s magamról: proletár! A kötet epilógusa azonban visszatér az expresszionista emberkultusz közhelyeihez: mint hűvös lámpa az éjben lehűlve lassan menni kis batyuval, egy szóban az egész világrenddel: Testvér! S bár tudjuk, hogy ez a Testvér: a proletár, kivel a vén világ romjain akarja az új világot felépíteni, Földes kötetének történeti értéke csupán az, hogy az expresszionista líra magyar kifejező eszközeit segített megkeresni (és megtalálni, szerencsés
