Irodalmi Szemle, 1971
1971/7 - Elisabeth Borchers: Két vers
Elisabeth Borchers chagall a szerelmesek története egy hal a szerelmesek története egy bika feküsznek a szeretők miként tűz a város előtt angyal dalol kék éjszakát még csendben ül a galamb állatszemet eszik a szél éjkék virágokkal kopoltyú és szarv között sorsot kerget a szél de kik szeretnek semmibe veszik és mint tűz feküsznek pirosán a város előtt mindig valami más (immer ein anderes) és te fel akarsz támadni élethossziglan és a madár árnyékot vet a házra még a halálban is és a szél továbbterjed a nappalba az éjbe és megrezzenti szemedet de az üres a papírkosarak is üresek és az üresség elaludt és nem ébreszt fel többé jaj neked üres a levegő nem kellesz neki a fa üres nem kellesz neki madár nem vagy már madár nincs kő amely érted sír kövem és a nap se és a hold se sír és te fel akarsz támadni élethossziglan és kérdezel és kérdezed a szomszéd várost és a másik várost és bekopogsz és kérdezed ez-e a szomszéd város a szomszédos ház a ház üres a gyertyák melyek itt égnek alig égnek hát oltsd el nem ébreszt téged senki soha többé, Hajnal Gábor fordításai Grigorescu Ion: Arckép, (olaj, 1971)
