Irodalmi Szemle, 1971

1971/7 - Zalabai Zslgmond: Egyszemű éjszaka, kétszemű kritika

A kritikus zárótétele

Végére értünk az Egyszemü éjszakában tett kalandozásnak. Megpróbáltuk felkutatni és felmutatni a dolgozatunk elején említett „merőben új művészi alapállást" és a Dub« emlegette új „esztétikai hozadékot“. A „kilencek“ költészetének legjellemzőbb sajátosságait az alábbiakban foglalhatjuk össze:

a) az életnek az otthontalanságból történő megközelítése;

b) a szóba, költészetbe vetett hit, a díszőrségben a SZÓ előtt jellemző magatartás;

c) „tükrözött“ világ helyett „teremtett“ világ;

d) a „fejjel le“, a groteszk, a sarkpontjaiból kifordított világ dominálása;

e) új időszemlélet;

f) rejtett, de létező (és kinyomozható) én-kifejezés;

g) új stiláris jegyek — képszerűség.

A fenti hét jellemző nem minden versben s nem egyenletes szinten valósult meg. Sokszor csak szándék, beteljesületlen akarat maradt. Az ok — szerintünk — a szer- kesztettség fontosságának figyelmen kívül hagyása. Hogy a torzót egésszé, a meg- valósíthatatlant megvalósulttá tegyék, egyre van szükségük: türelmi időre.

Groza Nicolae: Kábulat (olaj, 1970)