Irodalmi Szemle, 1971
1971/7 - Gál Sándor: Súlytalanul (vers)
Ganju Joan: Folklór hagyomány II. (olaj, 1970) súlytalanul vizek áradó vizek és jégfolyamok fenséges síkok tenyerem tövén domború ágak a rejtett sodrás alatt mélység titkos zenéje e nappal nélküli súlytalanságban ledöntött idő fehér húsú villám köd-erdő hömpölygő város s a színek mikor fáradtan leroskadnak s mindez valahol lent és belül ahol a rend még nem ismeri önmagát ahol nincs test és forma sincs csak szándék és mozdulat egymához közeledő ébredés öt ujjam útja lebegő hinárbokor így még ne mozdulj szemem sugarában majd felemellek és fekszel e köoltáron tenyerem fenséges síkján mint az aki egyik magányból a másikba lépett Gál Sándor
/
