Irodalmi Szemle, 1971

1971/6 - Kósa László: Keleteurópa népköltészete magyarul

táplálkozott a magyar népköltészetből, úgy viszont maga is táplálta ezt“ — Irta bevezetésében Greguss Ágost, a pesti egyetem esztétikatanára. Az ügy érdekében indította a Kisfaludy Társaság „A hazai nem-magyarajkú népköltészet tárát", amelynek első köteteként jelentek meg a szlovák népdalok. A gyűjtemény nem kevesebb mint 42P népköltést tartalmaz, elsősorban Szeberényi Lajos fordításában. Szeberényi már 1847- ben. Erdélyi János példája nyomán kezdett foglalkozni a szlovák népköltészet tanulmányozásával és fordításával. Bevezető tanulmányában összefoglalta és rendszerezte a szlovák népköltészet tanulmányozása során adódott észrevételeit és tapasztalatait.

Alig egy évtizeddel később a szlovák kulturális intézmények ellen intézett művelődéspolitikai támadások idején írta meg könyvét Gáspár Imre: Hazánk tót népe. A tót nép és költészet (Bp. 1879). Előítéletek nélkül vetett számot a helyzettel, a megbékélést, egymás megbecsülését hirdette. Neki köszönhető a fiatal szlovák irodalom első magyar nyelvű, összefoglaló jellegű ismertetése. Helyesen illesztette a képbe a szlovák népköltészetet is rövid jellemzés és 14 dal közreadásával.

A dualizmus kori magyar sajtó áttanulmányozása során egészen bizonyos, hogy nem egy szlovák népköltési fordítás bukkanna elő a feledésből. Erre azonban még senki sem vállalkozott. A Magyar Néprajzi Társaság folyóiratában, az Ethnographiában jelent meg Ernyey Józsefnek a tanulmánya a Csehországban kiadott szlovák nyelvű népköltési gyűjteményekről 1902-ben. Két év múlva ugyanő értekezett szintén e folyóirat lapjain a magyar—szlovák nyelvű kurucdalokrői több szöveget ismertetve. Csanda Sándor nyomozta ki, hogy ezek a dalok Matunák Mihály hamisítványai. Matunák a század végén Thaly Kálmán példáján fellelkesedve, különféle magyar és szlovák hetilapokban szólította föl a publikumot szlovák kurucdalok gyűjtésére, majd maga is gyarapításukhoz látott. Később 1908-ban és 1911-ben az Ethnographiában eredeti darabokat is közölt, 22 Jánošík-dal és -ballada fordítását. A sort Kozma Andor folytatta a Budapesti Szemle 1912. évi kötetében kilenc szlovák népballada és népdal magyarra fordításával. Elsősorban az ő fordításait használta fel a „Nemzetiségi ismertető könyvtár" sorozatban megjelent munkájában Pechány Adolf (A tótokról. Bp.' 1913). Ez a terjedelmes monográfia kerek képet igyekezett adni a szlovákság történetéről, korabeli helyzetéről és néprajzáról Is. Külön fejezetet szentelt a népdalnak, a népmesének és a népszokásoknak. Az utóbbi fejezetben, valószínűleg Pechány fordításában, lakodalmi, farsangi és Balázs-napi mondókákat is olvashatunk. S bár e kötet megállapításai és törekvései erősen vitathatók, néprajzi fejezetei máig értékek maradtak.

A szlovák népélet megismerésének köréből a maga nemében egyedülállóan jelentős monografikus tanulmány az Árva megyében tanítóskodott Nagy Józsefnek a könyve, az 1894-ben Alsókubínban megjelent A tótok otthona Árva megyében című kötet. Megértéssel és azonosulással írt a rossz természeti adottságok között a nehéz megélhetési lehetőségekkel küszködő árvái szlovákokról. Leírásai jószemű megfigyelőről tanúskodnak, meghaladják a kor majdminden magyar néprajzi írójának színvonalát.

1918 előtt több tucat szlovák vonatkozású néprajzi tanulmány és cikk látott napvilágot a magyar néprajzi folyóiratokban. Az új országhatárok között legtöbbjük szerzője elhallgatott, visszavonult, haláláig nem vette többé kezébe a tollat. Az ifjabb nemzedékekből azonban újabb kutatói támadtak a Magyarországon maradt szlovákoknak, akik a népművészettel és a folklórral ma is foglalkoznak, mint pl. Tábori György és Manga János.

A csehszlovákiai magyarok irodalmi életének kibontakozása új fejezetet jelent a cseh és a szlovák irodalom magyar nyelvű ismertetésének történetében. Fokozatosan programmá vált a rendszeres tájékozódás, a „híd“-szerep betöltése. A népköltészet az első időszakban az érdeklődés peremére szorult. Elsőnek a jeles szlovák író-költő, irodalomszervező Štefan Krčméry adott közre magyarul tizenegy szlovák népköltészeti alkotást 1925-ben megjelent szlovák költői antológiájában. Több mint egy évtized múlva a nyitrai Híd kiadó műfordítói kötetében olvasható-2—2 dal Mészáros György és Palotai Boris tolmácsolásában. Az 1953-ban Hegedűs Zoltán és Kovács Endre szerkesztésében Budapesten kiadott Cseh és szlovák költők antológiájába pedig négy szlovák népdal és egy népballada került be Végh György és Kormos István fordításában. A klasszikus szlovák népköltési gyűjtéseket modern fordításban ezután ismerhette meg a magyar olvasó.

Pavol Dobšinský meséiből, aki egy személyben volt a szlovákság Kriza Jánosa és Benedek Elekje, két ízben adtak ki gyűjteményt, a közös könyvkiadás keretében 1953-