Irodalmi Szemle, 1971

1971/5 - FIGYELŐ - Gágyor Péter: Egy átlagon felüli komédia

néhány éve sikeresen menekül az apai kötelezettség és a bírósági keresletek elől. Különösebb perspektívája sincsen — él egyik napról a másikra. Csendesnek ebben, a színész számára előnytelen em­beri miliőben kellett megfogalmaznia a mindenben (az italon és a nőkön kívül] passzív Muslica cselekvését, szándékait — aktivitását, sőt főnökösködését, irányí­tását és mobilizáló erejét. Sikerült a sze-. rep típusát kibontania, és felhoznia olyan színeket, amelyek jellemzői ennek az embertípusnak. Várady Béla Ignác koldusa volt az, aki körül a cselekmény forgott. Tökéletes koldus volt, akit — mikor Rozsnyón a nézőtér felől indult a színpadra — a közönség ki akart zavarni, hogy mit ke­res ott, „nehogy ellopjon valamit az elő­adás alatt“. Azt hiszem, már ez is je­lentős siker. Nos, színpadi játékról lévén sző, Várady a színpadon olyan volt, a- milyennek lennie kellett — több is, ke­vesebb is csak ártott volna. Végezetül néhány szóban a rendezés hiányosságairól. A kolduskaland, avagy Milliós sztriptíz a borbélyházban (ahogy a darab a kassai Thália Színház színpa­dán futott) fináléja — a sztriptíz és mu­latozás — rendezői megfogalmazása el­len lehet kifogásokat emelni. Ez a finálé egyszerre több képben fut a színpadon. Schwancner Eszter borbélytanonc táncol, majd mint Muslica legújabb menyasszo­nya elvonul a vőlegénnyel. Ciliké a tar­tásdíjat követeli, több volt menyasszony Muslicát hajszolja. Hol'agné a taxisofőr­rel csókolózik, Hól'ag öngyilkosságot kí­sérel meg, majd leissza magát a koldus­sal. Dr. Turul Mária és Zsibrita — a ta­xisofőr — kölcsönkér a nemlétező nye­reményösszegből ... egyszóval maximális fordulatszámon és több fázisban egyszer­re bonyolódik a finálé — az extázis — a színpadon a tragikus végig. Nos, ez nem baj, nagyon is jól választott megol­dás, csak egy kicsit sokáig tart. A per­gő cselekmény után (a szándék ellené­re) ezzel a hosszantartó megoldással a rendezőnek nem sikerült a gradáció vég­fokát megfelelő hatásban biztosítania, ép­pen az extázis hosszúra' sikerült ideje miatt. A rendező számlájára írhatunk még egy negatívumot. Első nagy szerepében mutatkozott be a darabban Bittó Eszter. Tehetsége felől nem lehetnek kétségeink, sok jó alakítás várható még ettől a fia­tal színésznőtől, de míg a többi szereplő a pénz katalizáló hatására leveti az álta­lános emberi szerepjátszás álarcát, és vi­szonya a két borbélyhoz céltudatos lesz, addig Schwancner Eszter borbélytanonc állandó groteszk pózában marad, meg ák­kor is, amikor mintegy megfogta férjnek a mcst már gazdagnak hitt Muslicát. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy Gálán Géza rendezői bemutatkozását si­ker kísérte, s nem érdemtelenül. Mind a kassai Thália Színház szempontjából, mind a szlovákiai magyar színjátszás szempontjából gazdagodást jelent a szí­nész és rendező Gálán Géza művészi munkája akár az egyik, akár a másik területen. Gágyor Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom