Irodalmi Szemle, 1971

1971/5 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Válogatás a két háború közti csehszlovákiai magyar kommunista sajtó anyagából

követő Jankó Zoltán egy szóval vélte megmenteni a helyzetet, ez a varázsige: a konstruktivizmus. 0] nevet kapott a gyermek, egyébként minden marad a régiben. A kikeresztelkedés nem hozta meg a várt csodát, az emberek továbbra is szimpla kormánytámogatást értettek a konstruktivizmus alatt. Nem használt az sem, hogy a haladást falazó többé-kevésbé jóhiszemű kultúrmunkások még vörösebbre színezték ceruzájuk hegyét. A nagy attrakció eredménye látszólag semmibe futott, mert az ellenzéki pártok szorosabb együttműködéssel és végül egyesüléssel válaszoltak az új stratégiai húzásra. A balsiker csak látszólagos, de a háttérbe szorított eredeti aktlvizmus (Csömör és Schulz) a féltékenység esztelen nyíltságával árulja be kenyéradóinak, hogy a Magyar ÜJság konstruktivizmusa nem felel meg a célnak, vissza kell térni a durvább fegyverekhez, a régi aktivista taktikához.

Közben új versenytárs is jelentkezett a láthatáron. A szlovák néppárt a katolicizmuson és az odaadó papságon keresztül óhajtja megoldani a problémát, amelyet sem Schulznak és Csomornak, sem a „Magyar Űjság“-nak nem sikerült kibogozni. A csehszlovákiai Népszava és az agrárpárti „Magyarság“ erre az oldalra is megkezdte vagda- lódzását és támadja a Tyukos-féle Katolikus Tanácsot.

Isteni vígjátékot nyújt a magyar kormánytábor belső torzsalkodása, de a P.M.H. karzata egyelőre még tartózkodik a nyílt színi tapstól, és hagyja kiérni a helyzetet, hisz az aktivizmus hátsó ajtóit ő sem akarja teljesen bezárni maga előtt.

A vígjátékon mi is nevetnénk, ha a statisztáló szociáldemokrata munkásság és egynéhány kultúrmunkás nem játszanának benne oly drámai szerepet. Oly erők érnek a kisebbségi magyar társadalomban, és még inkább körülötte, hogy az összes haladó magyar erők összevonására van szükség. Szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar kisebbségi társadalom eme tényezői minél hamarabb felismerjék igazi feladatukat.

(Magyar Nap, 1936)

Steiner Gábor

Tárgyalni a magyar követelésekről

(Tudósítónk jelenti, a költségvetést a szenátus plénuma is megszavazta. A vita utolsó napján szólalt fel Steiner Gábor szenátor, aki egy beszédben foglalkozott a csehszlovákiai magyarság kérdéseivel, amelyek a szenátusi vitában — sajnos — kevésbé kerültek szóba, mint a képviselőházban. Annál inkább figyelemre méltó Steiner szenátor beszéde, amelyben a csehszlovákiai magyarság minden alapvető kérdésével foglalkozott.)

— A köztársaság eredményes védelmének előfeltétele — mondotta — a nemzeti kisebbségnek, jogos követeléseinek teljesítése. A február 18-án a német népnek tett ígéreten kívül egyenlő gazdasági, kulturális és szociális jogokat kell biztosítani a magyar népnek is. Sajnos, a kormány mégsem akarja tudomásul venni, hogy a köztársaság reakciós külső és belső ellenségei ellen legeredményesebben a nemzetek egyenjogúságának biztosításával lehet küzdeni.

Elismerem, hogy a költségvetés tárgyalásával kapcsolatban a kormány nagyobb figyelmet szentelt a nemzetiségi, kisebbségi problémáknak. Azt a nyilatkozatot, amelyet a magyar kérdésben Hodzsa miniszterelnök tett, nem értékelem túl, de konkrét ígéretekkel szemben a teljes tagadás álláspontjára sem helyezkedem.

A szavak után tetteknek kell következniük. Aki a mai viszonyok között a magyar követelések teljesítésének útjába akadályokat gördít, az a köztársaság és demokrácia ellenségeinek, a háborút előidéző fasizmusnak malmára hajtja a vizet.

A költségvetési bizottság ülésén Hodzsa kormányelnök Henleinéknek válaszolva, kijelentette, hogy a kormány nem a külföld nyomására foglalkozik a kisebbségi kérdés megoldásával. Csak üdvözölni lehetne, ha ez az álláspont szilárdan és következe-