Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - Poničan, ]án: Szegények ügyvédje (Részlet a szerző önéletírásából)
Itt már nagyobb összegek forogtak fenn, akadt bizonyító anyag is (az átvett áruról pontos számlát állítottak ki, pontosan vezették az üzleti könyveket), a közgyűlésről jegyzőkönyvek, különféle szerződések és adatok az osztalékokról. Egy fiatal ügyvéden ez nagyot lendíthetett, és egészen 1947-ig tartott. Sőt, még ezután is kölcsönzött 15 000 koronát közjegyzői irodám berendezésére. Nem vettem igénybe, az összeget visszaadtam, de legalább erkölcsi támogatást jelentett Ján Tvarožek, a szimpatizáló „selfmademan“ segítséget nyújtott a Gazdasági és Kulturális Kapcsolatok Társaságának, támogatta a DAV-ot, később a felkelést is. Végül tetemes millióit a szocialista társadalomnak adta át... Hisz állítólag a „bolsevikoknak“ is volt ilyen szimpatizáns tőkésük... (Morozov?) A politikai per a bíróság előtti osztályharc másik formája volt. Ezeket megosztottuk Vladóval. Jártam Nyitrára (19 vádlott), Besztercebányára (a balogi sztrájk, Vöröskő), Nagyszombatba, Lőcsére (112 fiatal kommunista vádlott, Cernocký elvtárssal az élükön, stb.). Nagyszombatban egyszer felsorakoztattam a fegyházőröket, hogy a megkínzott elvtárs rámutasson arra a kettőre, aki őt bántalmazta. Bűnvádi feljelentést tettem ellenük, s az ügyet a Legfelsőbb Bíróságig vittem ... Igaz, sikertelenül, de az elvtársak meggyőződhettek róla, hogy a bíróság előtt is akad pártfogójuk. Bírói tévedésből keletkezett kár megtérítése iránti keresletet indítottam az állam ellen a lelőtt Ján Chlapo- vič haláláért (róla balladát is írtam). Az ügyet szintén a Legfelső Bíróságig vittem, a vádat elejtették, „véletlen“, úgymond, vis malőr. Osztályigazság! Gyakran vádoltak embereket szóban elkövetett (verbális) bűncselekményekért, gyűlésen elhangzott közbekiáltásokért, de „nyilvánosan“ tett kijelentésekért is legalább három személy jelenlétében, a köztársaság védelméről szóló törvény alapján. Miféle közbekiáltások képezhették a vád tárgyát? „Éljen a Szovjetunió!“ „Éljen a Vörös Hadsereg!“ „Le a kormánnyal!“ Védtem politikai szónokokat — kommunistákat. Figyelmet érdemelt néhány ítélet megindokolása: „A vádlottnál kommunista irodalmat találtak“ — például egyik verskötetemet —, „az illető kommunista, ezért ezt és ezt a kijelentését így, és így kell értelmezni..." S a bírák? Némelyikük kész politikai analfabéta volt. Emlékszem, hogyan kellett a kerületi bíróság egyik elnökének megmagyaráznom, mi is az a „szakadár tevékenység“ a szociáldemokrata pártban, mert ő ezt is „illegális államellenes tevékenységnek" minősítette ... Hányszor kellett megmagyaráznunk, hogy a „kormányellenesség" nem azonos az „államellenességgel“. Hiszen 1938—1939, majd a felkelés bebizonyította, ki kelt az állam védelmére, és ki fordult ellene... Ilyen esetekben az ügyvédi költségeket a Vörös Segély fizette, igaz, nem sokat, a kész kiadásokat fedezte. i Furcsaságként említek két esetet dicső ügyvédi gyakorlatomból. Az egyik válóperes ügy. A férjet képviseltem, aki a pert házasságtörés miatt indította, és magával hozta felesége naplóját, ahol az asszony pontosan, dátum szerint, a személyek megjelölésével, a körülmények és érzések részletes rögzítésével leírta, hogyan csalta meg a férjét mintegy negyven esetben. Persze, a bizonyíték nem volt elegendő, a részletes bizonyítási eljárás tanúk vallomását tette szükségessé, ami azért ütközött nehézségekbe, mert a bűntársak megtagadhatták a tanúskodást, annál inkább, mert házasságtörésért ellenük is eljárást Indíthattak... A másik per irodalmi volt. Egy bizonyos „író“ megvásárolt egy magyar kéziratot, és szlovákra fordítva a saját nevén adta ki. Ügyfelem, egy irodalomkritikus, leleplezte, és plágiummal, csalással vádolta őt... Az viszont ügyfelemet perelte becsületsértésért és rágalmazásért. Nos, a pert minden fronton elvesztette, s a költségeimet is megfizette. Szegények ügyvédje, vagy sem — az ügyvédeskedés előnyös állapot volt, bár kezdetben még feketére se jutott, meg lehetett belőle élni... Az élet azonban folyt a maga medrében tovább. Mindig szakítottam időt, ha ki kellett ruccannom a „terepre“, akár szociális riportanyagért, akár május elsejei vagy választások előtti előadásokra vagy pártagitációkra. A DAV tudósítójaként jutottam el a nyitrai Pribina-ünnepségekre is (1932-ben). A kormány a l'udákok elleni eszmei harcban hagyományok után kutatott. Nem járt sikerrel Szent Vencel, de Cirill és Metód emlékének felelevenítése sem, így hát Pribina fejedelemmel próliálkoztak, aki állítólag 1100 évvel ezelőtt az első keresztény templomot építette, s a kormány védnöksége alatt szlovákiai ünnepségeket rendeztek. A kormánynak ezzel a választással sem volt szerencséje: Pribinát a morva Mojmír fejedelem
