Irodalmi Szemle, 1971

1971/4 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Könyvismertetés hozzászólással (Boros Ferenc: Magyar-csehszlovák kulturális kapcsolatok 1918—1921-ben)

rátér a csehszlovák-magyar kapcsolatok történetére a Károlyi-kormány időszakában. Részletesebben kellett volna foglalkoznia dr. Hodža Milan budapesti tárgyalásaival, hiszen tulajdon emlékirataiból derül ki, hogy mialatt Bartha Albert- tel a demarkációs vonalról tárgyalt, ugyanakkor Vyx alezredes távíróvonalán, az ő sifrekulcsával táviratozott Párizsba Benešnek, hogy milyen, délebbre fekvő, a túrócszentmártoni Szlovák Nemzeti Tanács igényeit is túlhaladó vonalat követeljenek. Hodža megbízhatóbb forrás, mint a szerző által szintén felhasznált, nagyotmondásokra és ferdítésekre hajlamos Šrobár.

A Magyar Tanácsköztársaságról szóló fejezetben a szerző ugyancsak bőségesen használja a cseh és szlovák anyagot, nyilvánvalóan azért, hogy a magyar történészek és a történelmi irodalom után érdeklődők is megismerjék ezt a korszakot a másik fél megvilágításában. Ez helyes, azonban másodkézből vett adatokkal dolgozó csehszlovák forrással szemben néha megbízhatóbb a magyar (például a komáromi támadás ügye).3 A Magyar Tanácsköztársaság ellen indított háború katonai kudarca miatt nem került sor a csehszlovák határok előretolására Vácig és Miskolcig, sem a korridor nem valósult meg, de Ruszka Krajna (a későbbi Kárpát-Ukrajna) odaítélésével megvalósult a csehszlovák-román korridor, mert ezzel elzárták az ellenforradalmi Magyarországot a Pilsudski-féle Lengyel- országtól. Az ellenforradalmi reakció első hónapjai című fejezethez hadd említsem meg, hogy Kalhous Budovaní armády című könyve szerint Csehszlovákia és Jugoszlávia közt már 1919 szeptemberében katonai együttműködésre vonatkozó egyezség jött létre. A könyvnek nagyobbik felét foglalják el az 1920 első jele, 1920 nyara és A kapcsolatok további alakulása című fejezetek.. Tartalmuk nagyon változatos: megismerkedünk a trianoni békeszerződés aláírásának és az ennek reakciója gyanánt mutatkozó

3 Dezsényi Miklós: Komárom és Esztergom szereplése a Magyar Tanácsköztársaság honvédő háborújában. „A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban“, szerk. Zolnay László, Budapest I960, 79-86. o. A 85-86. oldalon idézett szöveget Zdenek Ježek és Rubint Dezső adataira támaszkodva én írtam, Dezsényi hivatkozása tehát pontatlan.

irredentizmus megerősödésének körülményeivel, a magyar polgári demokratikus, szociáldemokrata és kommunista emigráció helyzetével, valamint a csehszlovákiai munkásság állásfoglalásával a magyarországi fehér terrorral szemben. A csehszlovák hatóságok eleinte megtűrték a magyar emigráns kommunisták politikai tevékenységét is, de miután Pil- sudsklék tönkreverték az orosz Vörös Hadsereget a varsói csatában, felléptek ellenük és kiutasították őket. Az addig tanúsított elnéző magatartás azzal magyarázható, hagy a csehszlovák szociáldemokrata párt bent ült a kormányban, és az a gondolat, hogy az oroszok győzelme esetén szintén kikiáltsák a szocialista rendszert, a reformista csoporttól sem lehetett egészen Idegen. A varsói vereség után a szociáldemokrata jobbszárnynak csak az lehetett a feladata, hogy megtartsa a II. és a III. Internacionálé közt tétovázó tömegeit. Ez részben sikerült is neki, megmentve a csehszlovák kormányban elfoglalt pozícióját. A III. Internacionálé alapjára helyezkedő és a csehszlovákiai kommunista pártot megalakító baloldal és a szociáldemokrácia újraegyesülésére — most már marx-leninista alapon — már csak 1948-ban kerül sor, amikor Csehszlovákia is a proletárdiktatúra alapjára helyezkedett.

Érdemes megemlíteni, hogy Surányi Lajos baloldali szociáldemokrata képviselő, akit később csehszlovák állampolgárságának megsemmisítése után kiutasítottak Magyarországra, nacionális alá- festésű szociáldemokrata alapon álló füzeteket jelentetett meg Miskolcon.4

A szerző könyvének a konklúziója világos: rámutat a Beneš külpolitikája által irányított Csehszlovákia és a revizionista Horthy-Magyarország feszült viszonyára, másrészt a magyar kommunista emigránsok és a csehszlovák baloldali szociáldemokraták szívélyes kapcsolataira, megállapítva, hogy a cseh és a szlovák, illetve a magyar nép közti közeledés, valamint együttműködés csak a

4 A névmutatóban említett Surányi Gábor, helyesen Géza, akinek a könyvét a szerző említi a bibliográfiában, nem azonos a monográfiában kétszer is említett Surányival, mert ez Surányi Lajos kassai munkásvezetö volt. Surányi Géza emigráns, A Reggel pozsonyi kormánylap szerkesztője volt.