Irodalmi Szemle, 1971

1971/4 - HAGYOMÁNY - Simándy Pál: Emlékeimből

A szabadegyetemnek valóban országos híre lett, és ébresztőleg hatott a szlovenszkói magyarság szellemi életére. Megemlékezett róla és elismerőleg méltatta a Gömöry Jenő által szerkesztett Tűz című folyóirat is. „A Tűz-nek egy Ilyen kultúrmunkát észre kell vennie és regisztrálnia kell — írja a többi közt. — Szükséges, hogy kiemeljük és Szlovenszkó magyarságának elébe tárjuk az ilyen kultúrmunkát. Mert igen nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek a szabadegyetemnek. Eltekintve attól, hogy sohasem hívódott még életre és sohasem folyt Szlovenszkó egyetlen városában sem ilyen arányú és nívójú kultúrmunka — első jelentkezése ez a széthúzó és kultúrában is százfelé bomlott szlovenszkói magyarság összefogásának ...“

„Széthúzó... százfelé bomlott. .. magyarság.“ így volt valóban! A Tűz igazán és találóan jellemezte a helyzetet. így láttuk és tudtuk ezt mi is Komlós Aladárral. És éppen ez adta az újabb ösztönzést és ötleteket számunkra a további kezedményezésre, az írók megszervezésének kísérletére.

3. Kísérlet az írók megszervezésére

Pár év alatt eleven szellemi életet teremtettünk Losoncon. Ideje volt, hogy figyelmünket Losoncon túlra is kiterjesszük. A Kasai Napló vasárnapi mellékletében, a Tűz hasábjain mind több tehetséges fiatal író jelentkezett színvonalas művekkel. Némelyikkel már személyes kapcsolatba is kerültünk (Mécs, Fábry Zoltán, Darvas János, Falu Tamás, Kultsár Miklós stb.).

Komlós Aladárral, aki még mindig állás nélkül töltötte napjait Losoncon, 1922 tavaszán azon törtük a fejünket, hogyan lehetne összefogni, szövetségbe vonni ezeket a sorjázó írókat. Két okból is szükségesnek és fontosnak láttuk ezt. Az egyik: a világnézeti ellentétek áthidalása; a másik: a harc megindítása az elburjánzó — jobb- és baloldali — dilettantizmus ellen. Távolabbi tervünk: egy szlovenszkói irodalmi folyóirat létrehozása volt.

Az írók megszervezésének kérdése ekkor már nem volt új gondolat. A Tűz mindjárt az első számában ankétot rendezett róla. A kérdéshez többen hozzászóltak, és a tömörülést helyesnek, „a magyarság elsőrendű érdekének" mondták. Az ankét után azonban nem történt semmi. Mi a gyakorlati oldaláról akartuk megfogni a kérdést: a szervezési akció megindítását határoztuk el.

Hogy az önálló magyar szellemi, közelebbről irodalmi élet kibontakozásának mik voltak a kezdeti akadályai Szlovenszkón, azt számos tanulmányíró tisztázta már. Feltárták az éles világnézeti ellentéteket, a dilettantizmus elhatalmasodását is. Az is közismert, hogy a húszas évek során az itteni magyarságnak nem volt igazi folyóirata. Nem lehetett ilyennek tekinteni a Tüzet sem, amely a lendület és indulás után egyébként is hamarosan kifulladt. Úgy láttuk, mindenképpen ideje, hogy a szervezkedés útjára lépjünk.

Komlóssal közösen összeállítottuk azoknak a íróknak a névsorát, akiket a szövetkezésre alkalmasnak ítéltünk. (Kik szerepeltek ebben a névsorban, ma már nem tudnám megmondani: valószínűleg Komlós Aladár sem. Csak azt tudom, hogy Farkas Gyula irodalomtörténész, Az elszakított Felvidék magyarságának szellemi élete című, 1927-ben megjelent brosúrájában úgy emlékezik még róla, hogy „megítélési szempontja rendkívül egyoldalú volt". Ez — Farkas Gyula nyelvén szólva — azt jelentette, hogy sem reakciós, sem dilettáns írókat nem vettünk fel a listára!)

Eredetileg az volt a szándékunk, hogy a kiszemelt írókat baráti levélben keressük fel. Közöljük velük a listát, s nyilatkozatukat kérjük, hajlandók-e a szövetkezésre, és csak miután birtokunkban vannak a kedvező válaszok, állunk a tervvel a nyilvánosság elé.

Komlós Aladár azonban közben felvetette a gondolatot: mielőtt szétküldenénk a leveleket, nem lenne-e jó megmutatni a listát diákköri íróbarátjának, Darvas Jánosnak, s ezzel bizonyos „jobboldali“ kontrollnak is alávetetni.

Darvas nemrégiben tért haza Oroszországból, s átmenetileg a közeli Bején nevelős- ködött a Szentiványi családnál. Hazatérése óta többször is megfordult Losoncon. Talál- kozgattam vele én is, s megkedveltem a szelíd, halk szavú, tehetséges embert. Könnyűszerrel egyeztem bele Aladár kívánságába. Athívtuk Darvast, beavattuk tervünkbe, és megmutattuk neki a listát.