Irodalmi Szemle, 1971
1971/4 - Čajak, Ján: A holicsi vár fogságában (regényrészlet)
Don Lop«z letörli verejtékét. És ahogy a mécsesek színes homályában körültekint — a kéj számára ügyesen előkészített teremben —, meglát egy ezüst vízipipát, tálcát, azon aranyserlegeket, egy fémkancsót. Mindez a szarajevói ötvösök mesteri műv^ A szofrához lép, bort tölt magának. Még egyszer felemeli a serleget. Szomját oltja. De a vér, az vér. Megfeledkezik a parancsról. Amit lát berakja a kenyerestarisznyájába. De nem elégszik meg a kincsekkel. Kifeszíti a fiókokat, tallérokat, garasokat, aranyláncokat, karkötőket, gyűrűket rabol. A perzsaszőnyegen megcsillan a diadém, amely valaha Zrínyi feleségét ékesítette. Gyorsan érte nyúl, közben megbotlik Dorkában, aki felocsúdik elszörnyedéséből. Don Lopez egy pillanatra abbahagyja a rablást. Meglepődik az élő fehér test láttán. Nem suttog, nem udvarol, nem kér. Héjaként csap le a szőnyegen fekvő tehetetlen áldozatra. Az embertelen aktust Jahja aga szemei nézik végig. Vitéz Bakics Péter és Stano alhadnagy a kapu felrobbantása után betörnek a várba. Elfoglalják a Császár-bástyát, Obernbruck alezredes megszállja az Új-bástyát. A négy század francia és ugyanannyi vallon — mint gátszakadás — ordítva lepi el a Kereskedők útját. Vágják a félmeztelen jajákat, topcsikat, szpáhikat. Nem egy közülük csak kiszaladt a ház elé, hogy megnézze, mi történik odakint. Tán felrobbant a puskapor a vártoronyban, vagy csillag hullott alá Janik-káléra, avagy elkövetkezett az utolsó ítélet napja. A rajtaütés pontosan terv szerint megy végbe. Daflo csapata megállíthatatlanul tör előre. Számos török harapott már a fűbe. Daňóék egyúttal a zsoldosokat is figyelik, vajon tartják-e magukat a parancshoz, a győzelem biztosítékához: — nem rabolni! Amikor Bakics Péter és Stano kifulladva a bástyafokra értek, egy pillanatra körülnéztek. Péter figyelmesen hátratekint. Két köröző fényjelet keres. A dajkának üzent így. Most végre meglátja a keresett fényt. Angelina jelez. — Gyere! — fut le a lépcsőkön. Mindketten halottakba botlanak. Péter udvarházához törnek utat. A janicsárok laktanyájához. Minél mélyebben tör be a sereg a városba, annál erősebb a törökök ellenállása. A fegyvercsörgés, a harci zaj, az „Ellenség!“ kiáltások és a haldoklók nyögései tudatnak az eredményekről. A harci zaj felébresztette Giumliu olajbéget és Oman agát is, Mohamed pasát is kiragadta az álom karjaiból. Kezdetben a konak cselédjeit, a hárem eunuchjait, az udvari jajákat küldik harcolni, amíg a csauszok segítségével harci egységeket szerveznek. Giumliu aga hősiesen küzd egy maroknyi szpáhival. összetereli a futkosó topcsikat, sőt még a Jahja agát kereső janicsárokat is. Már sokan vannak. A török trombiták, dobok riasztó hangjai és fényjelek mutatják az utat, merre kell- harcba sietni. Őrsi hajdúi és Strassoldo nemesi lovassága egyre erősebb ellenállásba ütköznek. A szpáhik csapata zsákutcába szorítja őket, s ekkor orkánként tör elő a házak árnyékából a telihold fényére Musali Katuz, a jaják agája. A hajdúk és az úri lovasság nem tudják feltartóztatni a heves támadást. Obernbruck alezredes, akinek századai a Kereskedők útján teljesítettek feladatot, tekintetével dón Lopezt és spanyoljait keresi. Már itt kellene lenniük! De nincs ideje gondolkozni, szembe kell szállnia a jajákkal. Ahogy egykor Szokolovics Mohamed beglerbég Temesvárnál rátört Forgách Simonra, úgy ront most Katuz a vallonok vezérére, összecsapnak a fegyverek. Pattognak a szikrák. A küzdők izmai megfeszülnek. így harcolt Tankréd Eddaulah Iftikarral. Sok forog kockán. Igaz, nem Jeruzsálem, hanem Európa kulcsa — Győr. Obernbruck alezredes, aki már sok mamelukot megölt, mintha erejét vesztette volna. Megbotlott. Észrevette ezt Muszali Katuz. Kardjával rásújtott a tolibóbitával díszített fejére, oly erővel, hogy az porba hull. A győri székesegyház őrzi hamvait, márványtábláján ezzel a felirattal: E kő alatt nyugszik a nemes származású, kiváló erkölcsü, jó jegyverjorgató, Julij hercegségből származó esztergomi hős és győző Obernbruck Eberhard. Hősi halált halt Győr felszabadításakor.
